25. fejezet

*Will*

  Mindenki a nappaliban volt. Csak Philre és Laurára vártunk. Brooklyn még mindig kint ült a lépcsőn.
  Ezt a "gyűlést" Porsha hívta össze. Sejtettem, hogy mit akar mondani.
  A lánnyal való beszélgetésem óta nem voltam biztos abban, hogy végezni akarok vele.
  Majdnem hét óra volt,  mire Phil és Laura is megérkeztek.
-Szóval... - Kezdte mondandóját Porsha. - Ki ért egyet azzal, hogy a lány szabadon mászkálhat?
-Porsha, nem fog elmenni. - Förmedtem a szőkeségre.
-Miből vagy ebben ilyen biztos? És ha annyira meg akarod ölni, miért nem tetted még meg?
-Mert még várok egy kicsit. - Válaszoltam magabiztosan. - Mivel semmi érdekes nincs ebben a beszélgetésben, vége van. Mindenkinek jó éjszakát.
  Nyolckor már mindenki aludt. Ez után a nap után, nem is csodálom.
  Kint lehűlt a levegő, Brooklyn pedig még mindig a lépcsőn ült. Felmentem a szobámba, és az egyik szekrényből előkerestem egy takarót. Azzal mentem vissza a lányhoz. Nem hittem el, hogy nem fázik ilyen időben ujjatlanban.
  A hátára terítettem a takarót, és leültem mellé.
-Köszönöm. - Mondta nagyon halkan.
  A karja libabőrös volt a hidegtől. A szája is valamilyen furcsa lila-kék keverékűre színeződött.
-Hogyan akarsz megölni? - Érdeklődött.
-Tessék? - Ennyire meg szeretne halni, vagy csak ennyire mazochista?
-Jól hallottad.
-Gondolkoztam. És arra a következtetésre jutottam, hogy nem öllek meg.

*Brooklyn*

Nem akartam hinni neki. Nem öl meg? Mégis miért? Van talán egy jobb ötlete, hogy ne neki kelljen elintéznie?
-Csak viccelsz. Holnapra halott leszek, ugye?
-Nem. Dehogy. - Ellenkezett. - Elmegyek Jakehez, és bocsánatot kérek tőle. Téged pedig visszaviszlek.
-Nem. Én ezt nem veszem be. - Kötöttem az ebet a karóhoz.
-Tényleg nem foglak megölni, sem bántani.
  Nem akartam hinni neki. De valami legbelül azt súgta, most igazat mond.
-Nem foglak bántani. Ígérem.
  Beadtam a derekam. Elhittem neki.
-Akkor visszamehetek Jakehez? - Kérdeztem.
-Igen. Ha szeretnéd, most azonnal visszaviszlek.
-Most? - Hitetlenkedtem. Ő csak mosolyogva bólintott.
-Indulhatunk? - Nézett rám kérdőn.
-Köszönöm. - Suttogtam hálásan, majd megöleltem.
  Felkapott, és elindultunk. Már sötét volt.
  Elaludhattam, mert amikor megérkeztünk Will ezt mondta:
-Csipkerózsika, megérkeztünk.
  Benyitottam a házba.
-Jake! - Kiáltottam.
  Nem telet bele egy perc, és a karjai közt voltam. Megcsókolt. Nem is egyszer. Örültem, hogy újra itt lehetek. Vele.
-Ő mit keres itt? - Kérdezte, mikor észrevette, hogy Will az ajtóban áll.
-Legyél kedves! - Súgtam a fülébe.
-Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Elfogadod?
  Jake habozott, majd kezet rázott Willel.
  Én még mindig öleltem Jaket. Nem akartam elszakadni tőle.
  A kibékülésre Ajsa és Jeremy is megérkeztek.
-Holnap átjöhetnétek ebédre. - Javasolta Ajsa.
-Itt leszünk. És mielőtt elmennék... Ajsa, mindig is tudtam, hogy nem az én oldalamon állsz. - Ezzel elment.
-Hogy sikerült ledumálnod a halálodról? - Kérdezte Jeremy.
-Fogalmam sincs. - Vallottam be.
-Nem akarsz aludni egyet? - Érdeklődött Jake. Bólintottam.
  Felmentünk a szobámba.
-Maradj! - Kérleltem magam mellé húzva.
  Magához ölelt. Az ajkai erősen az enyémnek ütköztek. Követelőző volt, de engem nem érdekelt.