5. fejezet

-Én úgy gondolom, hogy ő az.-Mondta Will.
-Csak egy dolog nem stimmel.-Szólt Laura.-Nem vámpír.
-Azon segíthetünk.-Vetette közbe Phil.
-Nekem van egy olyan megérzésem, hogy nem menne bele.
-Szerintem sem.
-Mibe?-Kíváncsiskodtam.
-Hogy vámpír legyen belőled.-Súgta Will.
-Vagy úgy. Én sem hinném, hogy bele mennék. Egyenlőre.
-De ha tényleg ő az akkor muszáj lesz.-Erősködött Phil.-Nincs más megoldás. Vagy valamelyikőtök tud jobbat?
Mindenki hallgatott. Végül én szólaltam meg:
-Szerintem nem.
-Na ugye?
-Akkor mi legyen?-Kérdezte Laura.
-Nem tudom. Senkinek nincs semmi ötlete. Tehát… semmi.
Megint csak csend volt.
    Tanítás után Will vitt haza, mert lerobbant a kocsim. Nem is csodálkoztam, hiszen már nagyon régi volt. Sajnos még a szerelő sem tudta megjavítani. Így a roncstelepen kötött ki.
    Éppen szálltam ki a kocsiból amikor Will megkérdezte:
-Van programod a hétvégére?
-Nincs. Miért?
-Arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk moziba.
-Most randira hívsz?
-Azt hiszem igen.
-Rendben.
-Akkor érted majd érted jövök. jó?
-Jó. Lehet egy kérdésem?
-Persze.
-Ezt múltkor elfelejtettem megkérdezni múltkor Laurától. Hogyan tudtok inni az állatok véréből?
-Odafutunk, rájuk ugrunk és iszunk.
-Ezt majd megnézhetem?
-Ha nagyon szeretnéd.
-Mikor?
-Akár most azonnal, ha nincs más dolgod.
   Bementünk az erdőbe. Pont egy szarvas volt előttünk. Will elkezdett a szarvas felé futni, de félúton megállt és visszaszaladt. Egyszer csak éles fájdalmat éreztem a nyakamban és összeestem. Nem tudtam, hogy mi történt, nem láttam sennit, ugyanis nem tudtam kinyitni a szemem.

4. fejezet

  Ebédnél...

   Laura bemutatott Willnek és Philnek. Ezután beszélni akartam Will-lel. Szerencsére igent mondott.
-Mit szeretnél?-kérdezte.
-Hát... mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy mit kerestél e szobámban.
-Rendben. Ez furcsán fog hangzani számodra, de régen elrejtettem valamit abban a szobában.
Azt hittem, hogy helyben elájulok. Komolyan beszél?
-Na ne!
-De igen. Mivel az régebben egy lepusztult ház volt úgy gondoltam, hogy oda senki se fog bemenni, nemhogy beköltözni. DE amikor megláttam, hogy az apád a házat felújítja már nem volt elég időm bemenni érte. Átnéztem mindent de sehol sem találtam. Pár hónapja arra gondoltam, hogy megint átnézem a házat és környékét.De semmi. Egyszerűen eltűnt.
-És mi volt az a valami.
-Egy nyaklánc.
-És miért rejtetted el?
-Mert bizonyos vámpíroknak nagyon sokat jelent. És ha megtalálják hát... nem lenne szép vége.
-Aha. És hogy nézett ki?
-Nézzük csak. Egy gyémánt volt rajta.
-Egy gyémánt?
-Igen.
-Akkor az tudom, hogy hol van.
-Komolyan?
-Persze.
-És megmondod?
-Igen. Jelenleg a bőröndömben. jó pár éve küldte apám, azt mondta, hogy abban a szobában találta amelyik jelenleg az enyém. De azt ő se tudta, hogy hogyan került oda.
-Ha ott van akkor nagyon jó helyen van.
-Miért van olyan jó helyen?
-Mert ott soha sem fogják megtalálni.
-Hogyhogy?
-Nem szokások kutakodni.
-Értem. Várj! Csak nekik nem szokásuk kutakodni?
-Lényegében olyan nagyon senkinek sem.
-Akkor hogyhogy összevissza voltak a cuccaim?
-Hát tudod.. mivel át kellene adnom a nyakláncot egy őrzőnek, akiről csak annyit lehet tudni, hogy a monogramja B.S. nagyon sok helyet kell megnéznem még. Várjunk csak! A te monogramod is B. S. , igaz?
-Igen.
-Te vagy az őrzője.-Most a többiekhez fordult.-Srácok megtaláltam az őrzőt.
-Tényleg? Hol van, ki az?-kérdezték egyszerre.
-Itt áll előttetek.
-Ez komoly?

Díj

1. Köszönd meg a Díjat, akitől kaptad!
2. Tedd ki a képet!
3. Nevezd meg az öt legkedveltebb blogodat!
4. Add tovább két embernek / aki szerinted legjobban megérdemli/ értesítsd róla őket!

1. Nagyon köszönöm Csilinek!

2. Jobbra.

3.
Csili: Középpont
(http://www.kozeppont.blogspot.com)

Szatti: Holdtol Hajnalig
(http://www.holdtolhajnalig.blogspot.com)

Galemich: Fallen Angel
(http://www.lonelyangelsland.blogspot.com)

Nicky: Night Light
(http://www.twilightniky.blogspot.com)

Ivi: Fekete Angyal
(http://www.feketeangyalsaga.blogspot.com)

4. Nekik adnám tovább:

Szatti: Árnyak Ébredése
(http://arnyakebredese.blogspot.com)

Csili: Vértől Vérig
(http://www.vertolverig.blogspot.com)

3. fejezet

-Tehát... igen, a barátaim vámpírok és én is az vagyok szeptember óta. Na? Szerintem most sikítanod kéne. Vagy tévedek?
-Nem tévedsz. Tényleg sikítanom kellene. De csak kellene. Viszont én nem sikítok.
-Nem. Ebben igazat adok. De nem félsz tőlem?
-Különös, de nem. Nem is félek, sőt elrohanni sem akarok. Inkább örülök, hogy elmondtad.
-Tényleg?
-Hát persze.
-Csak egy kérdés. Hogyan jöttél rá?
-Volt egy furcsa álmom éjszaka.Most én is kérdezhetek valamit?
-Persze, amit csak akarsz.
-Té-té-tényleg vé-vé-vérrel tá-tá-táplálkoztok?
-Igen, de nyugi mi csak állatokéval.
-Huh.. most megkönnyebbültem. Viszont van itt még valami.
-Mi?
-Hát tényleg nagyon gyorsak és erősek vagytok?
-Igen, sőt még a bőrünk is jéghideg.
-Akkor, ha jól értem azért jéghideg a bőrötök, mert hófehér?
-Hát... ilyen szempontból még nem gondoltam rá, de nagy valószínűséggel igen, ezért. Ja, és van még valami örökké élünk.
-Komolyan?-Bólintott.- Tehát nem haltok meg. Soha?
-Soha.
-Rendben és mi van a nappal?
-Attól csillog a bőrünk.
-Tehát foglaljuk össze: vámpírok vagytok, nagyon gyorsak, nagyon erősek, a bőrötök hófehér és jéghideg, a napon meg csillog és örökké éltek. Kihagytam valamit?
-Igen, de csak azt amit még nem mondtam.
-Mégpedig?
-Soha sem alszunk.
-Van még valami amit tudnom kell?
-Szerintem nincs.
-Még valami. Ki járt a szobámban éjszakánként?
-Will Palmer.
-És hogy jutott be?
-Ezt majd tőle kérdezd.
-Ezt hogy érted?
-Bemutatlak nekik és szépen megmondunk nekik mindent.
-Oké.-Értettem egyet.
Eközben megérkeztünk a suliba. Gyorsan berohantunk órára. Még éppen időben ugyanis pont utánunk egy perccel érkezett a tanár is. Laurának épp annyi ideje volt, hogy a fülembe súgja.
-Majd ebédnél bemutatlak nekik.
-Oké.-Válaszoltam.
Elkezdődött az óra.

2. fejezet

    Másnap reggel megdöbbenve vettem észre, hogy a szobámban jó pár dolog nincs a helyén. Ez nagyon érdekes.
    Mikor beértem a suliba egyből Lusy Nelsonba botlottam. Együtt mentünk be órára.
    Egész nap nem találkoztam Lauraval. Eltűnt a két barátjával együtt. Arra gondoltam talán lógnak.

  Egy hónappal később...

    Még mindig nem lehetett megtalálni Laurat, Philt és Willt. Nem értem, hogy miért mennek el ilyen hosszú időre. Talán elrabolták őket. De ez lehetetlen. Laura meg tudja védeni magát. Vagy talán hármójuk közül ketten elrabolták a harmadikat. Nem tudom. És megint egy csomó fejfájás.
     Suli után hazamentem. Megint megírtam a leckémet és tanultam. Ez ment minden egyes nap. Már csak két hónap és vége a sulinak. Ennyit kell már csak kibírni.
     Este mielőtt elmentem aludni Laurára gondoltam. De aztán elaludtam. Ez a sok gondolkodás kikészíti az embert. Álmomban Laurát láttam és a barátait. Az egyik lefogta a másik, pedig beleharapott a nyakába. És ekkor észrevettek engem is. Csak most a másik volt az aki harapott. Erre felébredtem. s magamban motyogtam:
-Nem ez kizárt. Nem lehetnek... vámpírok. Szerintem én megbolondultam.-Ránéztem az órára és észrevettem, hogy már elmúlt fél hét is. Ez a vacak nem ébresztett fel.
     Felöltöztem, mindent bepakoltam a táskámba és rohantam le a lépcsőn. Gyorsan nekiálltam reggelizni és csak akkor vettem észre egy cetlit a hűtő ajtaján. A következő felirat állt rajta:
-Kicsim el kellett mennem dolgozni. Majd este találkozunk. Szia. Szeretlek.
      A cetlit visszaraktam a hűtő ajtajára és teljes gőzzel rohantam ki a házból. Gyorsan bezártam az ajtót. Rohantam a kocsim felé. Nem fogjátok kitalálni hogy ki állt ott. Hát persze, hogy Laura.
-Szia! Hogy vagy?-kérdeztem.
-Szia! Én jól, és te?
-Én is.
-Mond csak megengednéd, hogy elvigyelek.
-Ha nagyon szeretnéd akkor igen.
-Jó akkor szállj be.
Beszálltam. Ő is beszállt és elindultunk.Nagyon meg akartam kérdezni, hogy igaz-e az a feltevésem, hogy a barátai vámpírok. Valahogy kicsúszott a számon:
-Laura, a barátaid vámpírok?
-Úgy tűnik nincs értelme tovább titkolózni.
-Hogyan?-kérdeztem.
-Rendben. Megígéred, hogy amit most elmondok neked nem mondod el senkinek?-Bólogattam.-Oké. Tehát hol kezdjem?
-Az elején.

1. fejezet

   1993-ban születtem Atlantában. Ott éltem 2010-ig anyámmal Noahval és a nővéremmel Lilian-nal. Anyámnak étterme van. A nővérem jelenleg 18 éves és állandóan baj van vele. Otthon is és az iskolában is. Folyton ellóg az órákról. Nagyon rosszul tanul és ezért valószínűleg meg fogják buktatni.
   Apám már kiskoromban elment Victoriába. Most orvos. Őt Lawrence Star-nak hívják.
   Tehát azon a szép délelőttön úgy döntöttem, hogy szeretnék elköltözni apához. Anyámnak nem nagyon tetszett az ötlet, de Lilian-nak nagyon. Végül megbeszéltük és megszületett a döntés. A hétvégén indulok Victoriába. Vagyis két nap múlva.

   Két nappal később...

    Szombaton reggel hét órakor indult a repülő Vancouver-be. Apám a reptéren várt rám.
    Mikor megérkeztünk apu segített felvinni a szobámba a cuccaimat. Ugyanis a ház egy földszintből és egy emeletből állt. Felmentem az emeletre és kipakoltam.

   Hétfőn...

    Amikor beléptem a suli ajtaján észrevettem a legjobb barátnőmet Laura Jones-t. Legutóbb Atlantában láttam, de annak volt már három éve.
    Ezalatt az idő alatt megváltozott. Ezt leginkább akkor vettem észre amikor beszélgetni kezdtünk. Most hófehér volt a bőre, a szeme pedig sárga volt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért sárga a szeme azt mondta, hogy kontaklencsét hord. Pedig neki soha sem kellett. A bőrére meg azt mondta, hogy biztos nem napozott eleget. Ezt sem hittem el.   
    Ebédnél engem odahívott az asztalukhoz két lány és két fiú. A lányokat Lusy Nelsonnak és Megan Logan-nek,  a fiúkat Charles Goldsman-nek és Tyler Logan-nek hívták. Megan és Tyler testvérek. Megan Charlesszal, Lusy Tylerrel járt.
    Laura egy külön asztalnál ült a barétjával Phil Hogennel és egy ismerősével Will Palmerrel. Érdekes módon nekik is hófehér volt a bőrük és sárga a szemük. A legérdekesebb az volt, hogy egyikük sem evett semmit. Se reggel, se délben.
     Valamiért ekkor kezdett el érdekelni, hogy miért néznek ki ennyire egyformának. Vajon mi történt a barátnőmmel ez alatt a három év alatt? Nem tudtam rájönni. Annyit törtem a fejem, hogy lassan megfájdult.

   Este...

      Apu pizzát rendelt vacsorára. Vacsora közben a napomról kérdezett.
-Milyen volt az első nap?
-Hát... olyan átlagos. És neked? -Nem akartam megemlíteni a furcsaságokat amiket észrevettem.
-Olyan mint eddig. Mindig hozták a Betegeket akiket meg kellett vizsgálnom.-Válaszolta.
-Aha.
Befejeztük az evést és én felmentem a fürdőszobába. Mikor végeztem gyorsan megírtam a leckémet és  tanultan egy kicsit. Utána lementem apuhoz és jó éjszakát kívántam. Aztán elmentem aludni.

Előszó

   Brooklyn Star vagyok. Egy 17 éves, "átlagos" lány. Van egy barátnőm Laura Jones. Mivel ő egy vámpír még most is él. Ahogy most már én is...
   Tehát az egész egy szép, tavaszi délelőtt kezdődött...