15. fejezet

Kinyitottam a szemem. Nagyon sötét volt, tehát vagy hajnal vagy este lehetett.
  Úgy tűnik megérkezhettünk oda, ahova Jake hozott.
-Jó reggelt!-szólalt meg valaki. Annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról.-Megijesztettelek?
Ráismertem Jake hangjára. Ez nem normális. Megijedtem-e? Ez kérdés?
-Nem akartalak megijeszteni-mentegetőzött, és pár pillanat múlva már ott állt mellettem. Felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Mivel nem fogadtam el, nyúlt, hogy felemeljen.
-Ne-nyafogtam, de későn.-Neked ez a hepped? Múltkor is, amikor felébredtem, te vittél. Ide is te hoztál. Most tegyél le!-mondtam mérgesen. Ő csak nevetett.
-Azt lesheted-vágott vissza.-Mit kérsz reggelire?
-Reggelire? Éjszaka?-csodálkoztam. Felnevetett.
-Már nyolc óra van. Csak kint vihar van.
Nyolc? És milyen nap? Istenem add, hogy vasárnap legyen! Minél előbb túl vagyok a Porsha-val való találkozáson, annál jobb.
-Milyen nap van?
Vasárnap, vasárnap, vasárnap...
-Hétfő-vágta rá.
A francba.
-És mikor szándékozol letenni?-Egyszer ezt is meg kell tudnom.
-Mindennek eljön az ideje-válaszolta.
   Elindult az ajtó felé.
-Hová megyünk?-néztem rá ijedten.
-Nyugi. Csak a konyhába.
Kilépett a szobából. Egy folyosón állt. Balra és jobbra is ajtók voltak. Bal felé három, jobbra négy és a folyosó végén egy lépcső fel és le. Elindult velem a lépcső felé, majd le kb. három emeletet. A lenti folyosón befordultunk a második ajtón. A konyhába jutottunk.
Engem letett egy székre és leült velem szemben. Kezdett idegesíteni, ahogy bámult.
-Minek ide ennyi ajtó és emelet?-kérdeztem.
-Csak úgy-válaszolt, de a szemét azért se vette volna le rólam.
-És mikor fogok találkozni Porsha-val?
-Porsha-val?-nézett rám értetlenül.
-Azt mondtad, hogy az ő háza.-Nem válaszolt. Kezdett megrémíteni.-Szóval nem?-Megrázta a fejét.-Hova hoztál engem? Kié ez a ház?
Felálltam és elkezdtem hátrálni.
-Mond meg!-követeltem.
Közben megtaláltam a nyitott konyhaajtót. Már majdnem kint voltam, amikor megkerülte az asztalt és felém közeledett. Gyorsabb volt nálam, úgyhogy elkapott. Lefogta mind a két kezem és a hátamat nekitámasztotta a falnak.
-Engedj el!-követeltem.-Hol vagyok? Kié ez a hely?
Nem válaszolt. Újra.
-Kérlek!-suttogtam.-Engedj el!
Egyre jobban szorította a csuklómat. Sajgott a kezem. Éreztem, hogy valami nedves végiggurul az arcomon.
   Nem tudtam küzdeni ellene. Sokkal erősebb, mint én. Vajon ha segítségért kiabálnék, meghallaná valaki? Nagy valószínűséggel nem, de egy próbát megér. Ha nem hallják meg akkor...ki tudja mi lesz. Megpróbáltam üvölteni, viszont egy hang sem jött ki a torkomon. Akkor most mi lesz velem?
-Mit akarsz csinálni?-kérdeztem a rémülettől remegő hangon.
-Nem tudom-az ő hangja se volt több a suttogásnál. Őszintének hangzott, de.... valahogy nem tudtam hinni neki.
-Hé, engedd el!-Hallottam, hogy valaki fut felénk a folyosón. Mindketten a konyha ajtaja felé néztünk. Pár pillanat múlva megláttam Ajsa-t. Már csak ő hiányzott.
-Nem hallottad? Engedd el!-utasította Jake-et.
Jake habozott mielőtt engedelmeskedett volna. Lassan enyhített a szorításán, majd hátrált egy-két métert. Elkezdtem lefelé csúszni a fal mellett, amíg a földre nem kerültem.
-Eszednél vagy? Ezt mégis hogy gondoltad?-Mielőtt folytathatta volna a felelősségre vonást, közbeszóltam:
-Hagyd csak! Az én hibám-rebegtem.
-Hagyjam? Úgy nézett rád, mintha menten meg akarna ölni-mondta egy kicsit csendesebben.
-Tisztában vagyok vele. Semmi baj. Majd legközelebb jobban vigyázok a számra-próbáltam nyugodt maradni.
-Nem, az én hibám-vette közbe Jake.-Mostanában kicsit nehezen uralkodok magamon...
-Kérlek, hagyd abba!-vágtam a szavába.
Jake közelebb jött és felém nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen a padlóról. Haboztam, hogy elfogadja-e. Lehet, hogy nem jó ötlet? Ajsa-ra néztem. Ő pedig a reakciómat figyelte, hogy elfogadom-e? Végül is, talán, nem halok meg. Elfogadtam.
-Jól vagy?-kérdezte Jake.
-Már amennyire-válaszoltam.
Vajon Ajsa hogyan került ide? Övé lenne a ház?
-Igen az övé-suttogta Jake a fülembe.-És mielőtt megkérdeznéd... igen, ennyire látszik rajtad, hogy mire gondolsz.
Leültem a legközelebbi székre, és megkérdeztem:
-Mi lesz reggelire?-Ha már egyszer úgy is arra volt kíváncsi, vagy fél órával ezelőtt, hogy mit ennék.
-Pizza jó lesz?-kérdezte Ajsa.
-Persze.
   Reggeli után meg kellett kérdeznem, hogy minek ez a nagy lakás. Hajt a kíváncsiság. Nem tehetek róla.
-Régen többen laktunk itt, de most, hogy elmentek lényegében csak itt áll.
-Jó sokan lehettek itt, ha ez a ház minimum négyemeletes-jegyeztem meg.
-Hát... igen. És eltaláltad. Négy emelet van.-Hűha, az jó sok.
-És most mit fogok én itt csinálni?
-Majd kitalálunk valamit-nevetett Jake.

Díj

Köszönöm Szozsa914-nek!

Öt bloggernek küldöm:
Katelin
Carly
viv
timsi
csili

Öt dolog magamról:
1.Imádok zenét hallgatni.
2.Szeretek rajzolni.
3.Egyik kedvenc időtöltésem az írás.
4.Nagyon szeretek olvasni.
5.Szeretek moziba járni.

Díj

Köszönöm Csili-nek!

Szabályok: 1.) Kell egy bejegyzést kitenned a díj logójával és a szabályok feltüntetésével.

2.) Be kell linkelned a személy nevét akitől kaptad a díjat és tudatni vele, hogy elfogadtad.

3.) Tovább kell adnod 3-5 blogtársadnak és szólnod nekik!

 

Akiknek adom:

viv-nek

Szozsa914-nek

Szatti-nak és csili-nek