21. fejezet

-A szobád. - Mondta Jake, mikor benyitottunk. Az elrendezés hasonlított arra, amilyen Jake szobájában van. Az egyik sarokban állt az ágy, mellette pedig egy íróasztal. Azzal szemben egy ruhásszekrény és egy kanapé. Középen két fotel volt és egy asztal. Az ágy és a szekrény között volt az ablak.
-Tetszik? - Kérdezte Ajsa. - Jeremyvel rendeztem be. Rajtam kívül még senki se látta.
-Nagyon. Köszi. - Megöleltem Ajsat.
-A szekrényben megtalálod a ruháidat. Elhoztam a régi lakhelyedről.
  Ezen elgondolkodtam. Ők úgy tervezik, hogy én itt maradok velük? Nem tudom. Ez se tűnt a legjobb ötletnek.
  Ajsa a kezembe nyomta a pizsamámat.
-Menj zuhanyozz le! Én csinálok vacsorát.

*Jeremy*

-Tetszik neki. Igazam lett. - Mondtam Ajsanak.
-Jól van. Elismerem. Nem gondoltam volna.
-De valamit tudnod kell. - Kezdtem bele a mondandómba. - A lány úgy gondolja, hogy mi hosszabb időre tervezzük az itt létét. És nekem van egy olyan megérzésem, hogy az egyik nap majd eltűnik.
-Erre én is gondoltam. De azért remélem nem ez lesz a vége. - Szólt közbe Jake is.
-Jön. - Szaladt át Lusy a nappaliból. - Akkor most fog találkozni velünk először, ugye Jake? Vagy még mindig ellenzed?
-Nem. Bár az ötlettől nem vagyok elragadtatva, de így lesz a legjobb.
  A válasz végét szinte meg se várta, már rohant vissza a többiekhez.
  Fél perc múlva Brooklyn jelent meg az ajtóban. A vacsora alatt senki nem szólt egy szót se. Ajsa azon gondolkozott, vajon Brooklyn mit fog szólni a többiekhez. Jake pedig elzárta előlem a saját és Brooklyn gondolatait.
-Szeretnéd megismerni a többieket? -Kérdezte tőle Jake. A lány bólintott.

*Brooklyn*

Elindultunk a nappaliba. Sok ismerős arcot láttam.
-Szia! - Köszöntött az egyikük. - Már vártam, hogy megismerhesselek. A nevem...
-Hadd találjam ki! - Vágtam közbe.
-Rendben. - Egyeztek bele döbbenten.
-Te vagy... - Megpróbáltam visszaemlékezni az álmomra. A lánynak fekete haja és szeme volt. Egyből beugrott a neve. - Lusy Nelson.
-I-igen. - Látszott rajtuk, hogy nagyon meglepődtek.
-Én ki vagyok? - Kérdezte egy barna hajú, kék szemű lány, akinek hófehér bőre volt.
-Megan Logen. A te testvéred pedig Tyler Logen. - Mutattam egy szőke hajú, kék szemű fiúra. Első ránézésre nem néztek ki testvéreknek, a szemük színén kívül semmiben sem hasonlítottak.
-És mi? - Kérdezte egy fekete hajú és szemű, napbarnított bőrű srác, miközben magára és Cappiere mutatott.
-Cappievel már találkoztam.
-De nekem sem kellett megmondanom a nevem. - Emlékeztetett.
-Te pedig... Charles Goldsman vagy.
-Hűha! - Mondta ámuldozva Megan. - De ezt honnan tudod?
  Közülük még csak Cappie tudta. Nem voltam biztos abban, hogy elmondhatom nekik, de azért megpróbáltam. Legfeljebb őrültnek fognak tartani.
-Hát... Az egész azzal kezdődött, hogy álmodtam. De az nem csak egy álom volt. Veletek álmodtam. Megálmodtam szinte mindent. Bár nem pont így történt minden, mint itt.
  Ahogy ezt elmondtam, mindenki Jakere nézett.
-Mi az? - Kérdezte. - Nem tettem semmit.
-Tudod, itt néhányunknak van valamilyen képessége. -Magyarázta Ajsa. - Jeremy, ha hozzád ér, akkor a gondolataival meg tud gyógyítani. Ha nem zárjuk el előle az érzéseinket, akkor érzi, amit mi érzünk. A gondolatainkkal ugyanez a helyzet. Bár ezt a gondolatost rajta kívül én is tudom. Megan tudja magát klónozni. Lusynak és Tylernek nincs semmilyen képességük. Charles, akit mi csak Charlienak hívunk, a gondolataival tud irányítani másokat. Cappiet pedig nevezhetjük valami médium féleségnek. Ha akarja, látja a halottakat, de azokat is tudja látni, akik a föld másik felén még élnek. Jake képes befolyásolni az időjárást. És szerintünk te képes leszel telekinézisre.
-Tessék? - Nem akartam elhinni. - Telekinézisre? Mármint a gondolataimmal mozgatni a tárgyakat?
-Igen. - Válaszolta Jake. - Will tud utazni az időben, de csak visszafelé. A múlton nem változtathat. A jövőbe pedig azért nem tud utazni, mert az még változhat. Laura és Phil láthatatlanná tudnak válni. Bár attól, hogy láthatatlanok mi még halljuk őket, ha figyelünk. Porsha pedig semmire se képes. Lilian alakváltásra képes.
-Ki? - Meglepődtem a neven. - Lilian? A nővérem?
-Igen. És ő valójában másféleképpen a nővéred. Ő már van kétszáz éves. - Mondta Cappie. - Pont, mint a szüleid. Ők már régóta élnek. Téged örökbe fogadtak.
-Tessék? - Könnyek gyűltek a szemembe. - Ez igaz?
-Igen. - Jake magához ölelt. - Már születésed óta figyeltünk. Azóta vártuk, hogy tizenhét éves legyél, és ide hozhassunk.
  Valamiért hittem neki. Annak, akitől nemrég még féltem. Annak, aki hazudott nekem, nem is egyszer. Most mégis úgy éreztem igazat mond.
-Lilian szülei pedig nem képesek semmire. - Folytatta Ajsa. - Ezen kívül mindannyiunknak gyorsan begyógyulnak a sérüléseink.
-Akkor nekem kik a szüleim? - Kérdeztem, miközben az arcom még midig Jake vállába fúrtam.
-Ígérem, ki fogjuk deríteni. - Mondta Jake.
-Most jót tenne neked egy kis alvás. - Állapította meg Jeremy.
-Nekünk most úgyis dolgunk van Megannal és a fiúkkal. - Mondta Lusy. - Holnap reggelnél előbb ne számítsatok ránk.
-Nekem ideje indulnom Willékhez. - Mondta Ajsa.
-Sziasztok! - Köszönt el mindenki egyszerre.
  Csak Jake és én maradtunk
-Gyere! - Húzott magával a szobám felé.
-Itt maradsz? - Kérdeztem, amikor le akart tenni az ágyamra.
-Szeretnéd?
-Igen. - Magam se tudom, miért szerettem volna, hogy mellettem legyen.
-Akkor maradok.
  Lefeküdt mellém, majd magához ölelt, és ez jólesett. Örültem, hogy itt van mellettem.
  Így aludtam el.