27. fejezet

-Tessék? - Teljesen kiakadtam. Nem akartam hinni Ajsanak. - Hogy mit tett velem?
  Ajsa azt állítja, hogy Jake már félig olyanná tett, mint ami ő.
-Jake, igaz ez? - Fordultam felé. Jeremy, mikor meggyőződött róla, hogy Jake lenyugodott, elengedte.
  Nem kaptam választ. Ezt egyértelműen igennek vettem.
-Válaszolj! - Szerencsére csak mi négyen voltunk otthon. A többiek három-négy órája elmentek, így ők nem hallhatták ezt az egészet. - Jake... Legalább ismerd be!
  Elé álltam. Pár centire voltam tőle.
-Jake, mindent elvettél tőlem. Az életemet... Legalább válaszolj! - Elszakadt a cérna, és megütöttem. Viszont ő erre se reagált.
  Nem bírtam tovább. Elindultam az ajtó felé. Fogalmam se volt, hova akarok menni. Csak mentem, amerre a lábam vitt. Senki sem tartott vissza. Ennek egy kicsit örültem. Senki nem jött utánam, egyedül voltam. Csak én, és senki más. Nem érdekelt, mi lehet a többiekkel.
  Vajon hol fogok kikötni? És mi lesz velem ezután? Én is olyan leszek egy idő után, mint a többiek? Mert ha ez a sors vár rám, akkor inkább meghalok. Azt kívántam bárcsak megölt volna Will, amikor még megtehette.
-Bárcsak megölt volna! Bárcsak megölt volna! Bárcsak megölt volna... - Hajtogattam suttogva. Bármennyire is tűnt ez az egész butaságnak, én komolyan gondoltam. Legszívesebben halott lennék.
  Talán senkinek nem hiányoznék. Mindenkinek jobb lenne nélkülem.
-Bárcsak megölt volna! - Ekkor már szinte üvöltöttem. Lekuporodtam az egyik fa tövébe. A könnyeim végiggurultak az arcomon. - Bárcsak...
-És az miért lett volna jó neked? - Hallottam egy hangot. A férfi előttem állt. Pár méterre lehetett tőlem.
-Mert... Mert...
-Brook... Kérlek, nyugodj meg! - Lépett mellém Will.
-Hogy kerülsz ide? - Csodálkoztam.
-Az most nem lényeg. Inkább azt mondd meg, veled mi történt? - Leült mellém a hideg talajra.
-Mert nincs rá semmi okom, hogy életben maradjak. Jake becsapott... Senkinek nem fogok hiányozni. Jobb lett volna nekem, ha már az első találkozásunkkor megölsz.
-Ne mondd ezt! - Förmedt rám.
-Pedig ez az igazság. Kérlek... Nem tennéd meg most?
-Ha hallanád magad... - Nagyot sóhajtott.
-Kérlek... - Nem tágítottam. Az én döntésem. Ha eddig nem dönthettem, akkor legalább hadd döntsek most az életem felett. Ennyi nekem is jár. Vagy talán tévedek.
-Nézd, én ezt nem fogom megtenni! - A hangja idegességet tükrözött.
-Akkor adj egy kést vagy egy kötelet! Vagy bármit... Csak hadd haljak végre meg!
-Miért? Előbb erre válaszolj! Mi az, amit nem lehet már helyrehozni?
-Az életemet már nem lehet. - Válaszoltam halkan.
-És biztos, hogy ezt karod? - Kérdezősködött tovább.
-Igen.
  Elkezdett a zsebében kotorászni, majd előhúzott belőle egy kis tárgyat.
-Ez... - Mutatott a fecskendőszerűségre. - Ha beadod magadnak, akkor szinte biztos, hogy meghalsz.
  Elámultam. Ilyeneket hord magánál?
-Nem tennéd meg te? - Érdeklődtem. Én soha nem lennék képes egy ilyen vackot magamba bökni.
-De csak akkor, ha biztosan ezt akarod. - Mintha nem mondtam volna meg neki világosan, hogy meg akarok halni.
-Persze, hogy biztos vagyok benne. Csak csináld!
  Mély levegőt vett, majd feltűrte a felsőm ujját. A tűt lassan közelítette a karomhoz. Nem tudom ebben a sötétségben hogyan, de sikerült megtalálnia, ahova be kellett szúrni.
  Egy jó ideje ez volt az első jó döntés, amit végre én hoztam meg.

26. fejezet

Hamar elaludtam Jake karjai közt. Az éjszaka szerencsére nem voltak rémálmaim, mint az elmúlt napokban. Amikor felébredtem Jake nem volt sehol, Ajsa pedig az ablaknál állt, és a vihart nézte, amire felébredtem.
-Ajsa? - Kérdeztem álmosan.
-Figyelj! Jake szeretné, ha nem tudnád meg, de úgy érzem el kell mondanom neked... De ígérd meg, hogy nem borulsz ki..
-Miért borulnék ki? - Vágtam közbe.
-Mert van pár dolog, amiről tudnod kéne...
  Vártam, hogy befejezze a megkezdett mondatot, de nem tette.
-Először gyere le a nappaliba! A rosszabbat majd később...
-Öhm... Rendben. - Egyeztem bele értetlenül.
  Ahogy leértünk a nappaliba, minden tekintet rám szegeződött. Viszont volt köztük kettő ember, akiket nem ismertem. Bár nagyon hasonlítottak egy nem is olyan régi álmomban szereplőkhöz, akikre Jake azt mondta, szerinte a szüleim lehettek.
  Akkor a nő felállt, odajött hozzám, és megölelt. Nem értettem miért teszi, így értetlenül néztem Ajsara az idegen válla fölött.
-Kislányom, kislányom... - Ismételgette a nő, amitől még jobban összezavart.
-Ő még nem tudja. - Hallatszott Cappie hangja.
-Ők a szüleid... Az igaziak. - Szólt közbe Jake is.

*Jeremy*

A lányon látszott, hogy nem teljesen érti, miért mondjuk ezt. Majd lassan, ahogy megértette, a nő és a férfi nyakába ugrott, és velük együtt sírt.
-Hagyjuk őket! - Javasolta Ajsa, és intett, hogy kövessük.

-Figyelj! - Csapta be mögöttem az ajtót Ajsa. Már későre járt, így nagyon hangosnak tűnt, a nem is olyan nagy csattanás. - Már nagyon elegem van. Megmondjam miből? - Tette fel a költői kérdést. - Abból, hogy hazudunk Brooklynnak. Én ezt már nem bírom tovább. Ha kell, most azonnal felébresztem, és közlöm vele az igazságot.
-Ajsa... - Kezdtem el, de félbeszakított.
-Ne gyere nekem megint azzal, hogy ez Jake döntése! Nem tudom, hogy te, mit mondanál, ha az ő helyében lennél...
  Igazat kellett neki adnom. De akkor is, Jake még mindig ott van. Ez lényegében az ő dolga lenne. Soha nem szerette elmondani a teljes igazságot. Ennek ellenére most már itt az ideje, hogy döntsön, és vállalja a felelősséget a tetteiért.
  Az utamat Brooklyn szobája felé vettem. Tudtam, hogy ott fogom megtalálni az öcsémet. Ajsa végig a nyomomban volt.
-Jake, itt vagy? - Kopogtam be a szoba ajtaján. Nem telt bele fél perc, Jake lépett ki a folyosóra.
  Ajsa természetesen egyből nekiesett volna a torkának, de visszatartottam.
-Az a helyzet, hogy... Tudod, el kéne mondanod neki az igazat.
-Meghibbantál? - Kérdezte felháborodva.
-Jake, ha te nem teszed meg, akkor mi fogjuk.
-Na, nem! Ki van zárva, hogy bárki is bármit elmondjon neki.
  Nem tudtam tovább megállítani Ajsat. Kibújt a karom alatt, és arcon ütötte Jaket.
-Tudod, az én türelmem is véges. - Azzal benyitott az ajtón, hogy felébressze a lányt.
  Jake nem tudott magához térni. Teljesen elképedt, úgy mint én. Ajsa még soha nem tett ilyesmit.

*Brooklyn*

Arra ébredtem, hogy Ajsa rázza a vállam.
-Brooklyn, el kel hogy mondjak valamit. - Az arca nyúzott volt. Vajon mi történhetett?
-Mi a baj, Ajsa? - Kérdeztem, miközben felültem.
-Ne! - Hallottam egy üvöltést a folyosóról. Odanéztem. Jeremy lefogta Jaket, aki próbált kiszabadulni.
-Mi...? - Készültem felállni, hogy odamehessek Jakehez, de Ajsa megállított.
-Előbb hallgass meg, és csak aztán vonj le következtetéseket! - Kérte Ajsa.
-Rendben. - Néztem rá értetlenül.