*Cappie szemszög*
Bementem a lakásba, lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Bár azt nem tudtam, hogy mi megy benne, de nem is nagyon érdekelt. Kicsit később bejöttek a többiek is.
-Akkor itt minden ugyanolyan, mint Lauráéknál?-kérdezte Brooklyn.
-Igen, kivéve Laura szobáját, mert nálunk olyan szoba nincs. Azt ők építették hozzá-válaszoltam.
-És most az apukám is gonosz?
-Úgy néz ki, de majd csak túléled valahogy. Ugye?
Erre a kérdésre nem válaszolt. Ott ült és hallgatott. Kis idő múlva felszaladt az emeletre.
*Will szemszög*
Brooklyn felviharzott az emeletre. Én meg kikapcsoltam a tévét. Minek menjen, ha nem nézzük? Egyszer csak éles sikítás törte meg a csendet. Cappievel felszaladtunk az emeletre. Sehol senki.
-Valaki járt itt-jelentetti ki Cappie.
Én is éreztem a szagot.
-Laura és Phil volt az-mondtam.
-Akkor kövessük őket.
*Laura szemszög*
-Eresszetek el!-kiabálta Brooklyn.
-Minek?
-A többiek mindent elmondtak már.
-Igen?
-Igen. Többek között azt is, hogy ti gonoszak vagytok.
-Várjál! Azt mondták, hogy mi vagyunk a gonoszak?-Bólintott.-Hallod ezt Phil? Mi a gonoszok?
-Nagyon úgy néz ki, hogy valamit kihagytak a mondandójukból-szólalt meg Phil is.
-Mégpedig?-kérdezte Brooklyn.
-Azt, hogy ez pont fordítva van.-Elkerekedett szemekkel nézett rám.-Bizony, bizony.
-Én ennek ellenére sem hiszek nektek-jött a sértődött válasz, miközben próbált kiszabadulni.
-Pedig jobb...-nem tudtam befejezni a mondanivalómat, mert megláttam Willt.
Valahogy sikerült kiszabadítania Brooklynt.
*Brooklyn szemszög*
Will kitépett Laura karjai közül és félrelökött. Elindultam visszafele. Hallottam, hogy valaki követ. Vagy valakik. Hátranéztem. Cappie volt az. Kicsit lassítottam.
-Siessünk! Will feltartja őket-mondta.
-Rendben.-Mindketten gyorsítottunk.
Végre beértünk a házba. Egy jó fél óra múlva jött Will is.
-Mi történt?-kérdeztem izgatottan.
-Semmi különös.
-Bővebben?
-Semmi különös.
-Nah, én is szeretném hallani-mondta Cappie.
-Semmi különös.
-Azon belül?
-Semmi különös.
Vajon ez meddig fog tartani?
-Mást is ki lehet belőled szedni?-kérdeztem.
-Nagy valószínűséggel.
Bementünk a konyhába és leültünk az asztal köré.
-Légy szí'-kérleltem.-Légy szí'.
Csak a fejét rázta.
-Vagy elmenjünk megkérdezni Laurát?-szólt közbe Cappie.
-Nem, nem-vágta rá gyorsan.-Majd inkább én mondom el.
-Akkor halljuk.
-Szerintem is-mondtam nagy egyetértéssel.
-Csak annyi, hogy elsodorta őket a közelben lévő patak. Boldogok vagytok?
-Nagyon is. És ezt kellett harapófogóval kihúzni belőled?-kérdeztem.
-Úgy néz ki-vágta rá.
Kinéztem az ablakon. Megdöbbentett a látvány. Kint minden sötét volt.
-Ilyen hamar este lett?-kérdeztem.
-Aha-mondta Cappie.-Én elmentem aludni.
-Én is-mondtam.
-Meg én is-szólalt meg Will is.
Elmentünk lefeküdni. Nem telt bele tíz perc és mindenki aludt, mint a bunda.
