37. fejezet

*Brooklyn*

Mikor kinyitottam a szememet, Jake arcát láttam, ami egyszerre volt megkönnyebbült, és aggódó.
-Mi történt? Hol vagyok? - Kérdeztem, miközben megpróbáltam felülni.
   A szobában sötét volt, de mióta hallhatatlan lettem, ez már nem jelent gondot.
   Jake mosolygott.
-Örülök, hogy felébredtél...
-Miért? Meddig nem voltam magamnál? - Szakítottam félbe.
-Szépen sorjában... A szobádban vagy. Megölted az apádat, engem pedig megmentettél. És ez négy napja történt.
   Mikor felfogtam Jake szavait, már nem sok minden érdekelt a történetből. Csak egy...
-Megmentettelek?
-Igen. Ez egy kicsit bonyolult, de talán érteni fogod... A lényeg az, hogy az érzéseid irányítják ezt... Eddig kivétel nélkül mindenki belehalt... - Megrázta a fejét. - Ha tudnád, mennyire örülök...
-Sejtem.
   Magamhoz öleltem. Nem akartam elengedni. Soha többé.
   Az ajtón halk kopogás hallatszott, majd Jeremy nyitott be. Láttam rajta a megkönnyebbülést.
-Szóval jól vagy... - Állapította meg. - Jake, szinte már holdkóros lett miattad. - Nevetett.
-Tűnés! - Mondta Jake  a bátyjának, azután megcsókolt.
-Rendben. Már itt se vagyok. - Azzal felemelt kezekkel kilépett az ajtón.
   Jake-kel az ágyra feküdtünk. Szorosan körém fonta a karjait. Pillantása mélyen fúródott bele az enyémbe.
-Szeretlek. Mindennél jobban. - Az ajka ismét az enyémhez ért.
-Én is. - Suttogtam.

Örültem, hogy itt lehettem Jake mellett. Örültem, hogy végre minden megoldódni látszik. De még volt egy kérdésem...
   A konyhában ültünk. Ajsa, Jeremy, Jake és én.
-Jeremy, kérdezhetek? - Fordultam a fiú felé.
-Persze. Reméljük, tudok rá válaszolni is... - Mosolyodott el.
-Biztosan tudsz. - Nevettem. - Szóval... De nyugodtan javíts ki, ha tévedek... Te és Ajsa együtt vagytok?
-Igen. - Nevetett ő is. - Most pedig én kérdezek... - Bólintottam. - Mikor jöttél rá?
-Tudod, volt négy napom gondolkodni... - Ezen már mindenki nevetett.
-Brooklyn... - Szólított meg Ajsa kicsit bizonytalanul. - Megbocsátottad Jakenek azt a sok hazugságot?
-Hát... - Néztem Jakere. A szemében egy pillanatra mintha aggodalom csillant volna. - Persze.
   Közelebb húztam magamhoz Jaket, és megcsókoltam.
-Egy pillanatra megijedtél... - Nyugtáztam Jakenek.
-Nem... - Kezdett ellenkezni, de Jeremy félbeszakította.
-Kár tagadni, én is tanúsítom...
-Rendben. - Adta meg magát. - De csak egy pillanatra...
-Ahogy akarod... - Forgattam a szemem.
   A következő pillanatba Damien lépett be az ajtón a többiekkel. Cappie, Will, Phil és Damien kezében rengeteg pizzás doboz volt.
-Honnan szereztétek? - Érdeklődtem.
   Elvégre a sűrű erdő közepén lakunk. Vagy nem?
-Átugrottunk egy kicsit valamelyik nagyvárosba. - Vont vállat Will.

36. fejezet

*Jake*

-Mi az, hogy nem tudtok semmiről?! - Üvöltötte magából kikelve Brooklyn apja.
-Értsd meg, hogy fogalmunk sincs! - Válaszoltam szintén üvöltve.
   A mellettem álló Brooklyn is ideges volt. Látszott rajta. Brooklyn szemében elszántság tükröződött, azután...
   Azután hirtelen elkezdett remegni körülötte a levegő, ő pedig eltűnt a szemünk elől.
   Jake, most mi történt? Csak én hallottam a lány hangját, a többiek még csodálkoztak, majd valahonnan előkerült egy kard, ami magától mozgott.
   Szóval igaz...
   Brooklyn valóban hatalmas hatalommal rendelkezik. Láthatatlanná tud válni, tud beszélni a gondolataimban, és még telekinézisre is képes. Hihetetlen...
-Ez meg mi a fene? - Ahányan voltak, annyi felé szaladtak ijedtükben. Csak én, Brooklyn apja és Brooklyn maradtunk itt. Bár a lány még mindig láthatatlan volt, de én éreztem a jelenlétét.
   A kard végül megindult a férfi felé. Mielőtt odaért volna hozzá, éreztem, hogy valaki hátulról erősen megüt. A földre zuhantam. Még láttam Brooklynt, amint előkerül valahonnan, majd elvesztettem az eszméletemet.

*Brooklyn*

Sikítottam. Mert féltettem Jaket. Ott feküdt a földön, miközben a kard, ami az előbb még az apám felé repült, már a kezében volt.
   Odaszaladtam Jakehez.
-Jake? Jake, hallasz? - Egyik kezem végigsimított az arcán. - Jól vagy, Jake? Jake, mondj valamit!
-Hiába... - Szólalt meg az apám. - Lassan meghal, és ahogy elnézem, te nem tudsz neki segíteni... Amíg én élek, addig biztosan nem...
   Nem tudom, hogyan, de az előbb sikerült használnom az erőmet. Megpróbáltam felidézni azt az érzést, amit akkor éreztem. Amikor láttam, hogy a kard kiesik a kezéből, ő pedig a földre zuhan a sebtől, amit az éles tárgy okozott, boldog voltam.
   Legbelül pontosan tudtam, meghalt. Hogy honnan? Fogalmam sincs.
   Ismét Jake fölé hajoltam. Kitapintottam a pulzusát. Elég gyenge volt.
-Hallod, Jake? Minden rendben lesz. Ígérem... - És elkezdtem sírni. - Jake...
   Az ajkam az övéhez ért. Különös feszültséget éreztem körülöttünk. Ezután nyílt az ajtó, előttem pedig minden elhomályosult.

*Jake*

-Engedj be, Jeremy! Látni akarom... - Mondtam csendesen, mire a bátyám szó nélkül félreállt, ezzel uat engedve nekem.
   Beléptem Brooklyn szobájába. A lány az ágyon feküdt. Meg sem mozdult. Úgy nézett ki, mint egy hallott, ennek ellenére én pontosan tudtam, hogy él.
   Már négy napja, hogy megölte az apját, engem pedig megmentett. Tisztában voltam vele, hogy nem tudatosan cselekszik, hanem ahogy az érzései súgták neki... Hiszen így már régebben is sokan meghaltak, mert ilyenkor általában feláldozzák magukat, és akkor a másik élhet.
   De ez máshogy történt... Még él. Ha eddig nem halt meg, akkor már csak idő kérdése, hogy magához térjen.
   Letérdeltem az ágy mellé, megfogtam a kezét, és vártam. Ez volt a legtöbb, amit tehettem. Néztem, ahogy egyenletesen veszi a levegőt.
   Életemben most tapasztaltam először ezt az érzést, ami most bennem kavargott. Igaz szerelmet. Brooklyn iránt.
   Nem tudom, mennyi idő telhetett el így. Mikor már teljesen besötétedett, Brooklyn kinyitotta a szemét...

35. fejezet

-Engedjétek el! - Kiáltotta Jake, miközben megpróbáltunk kiszabadulni az idegenek szorításából.
-Kik ezek, Jake? - Kérdeztem.
-Ők az úgynevezett főnökök ölebei... - Mondta szemtelen hangon, mire az, aki lefogta még erősebben csavarta Jake háta mögé a karját.
-Szóval... - Lépett be az ajtón egy magas, barna hajú és szemű férfi. - Te lennél Brooklyn?
-Nem. - Vágta rá Jake. - Ő Marlene.

*Jake*

Brooklyn pillantása azt kérdezte: Marlene?
   Jobbat nem tudtam hirtelen kitalálni. Ha megmondjuk, hogy tényleg ő Brooklyn, akkor akár még nagyobb bajba is kerülhetünk. De abba miért nem gondoltam bele, hogy így is nagy bajban leszünk, ha rájönnek arra, hogy nem Marlene az igazi neve?
-Jó trükk, Jake... Csak milyen kár, hogy pontosan tudjuk, ki az a Brokklyn. Nem gondolod?
-Mit akarsz tőlünk, Vicente? - Kérdeztem behízelgő hangon.
-Csak téged és a lányt. - Mutatott Brooklynra, aki még mindig tehetetlenül vergődött a másik férfi szorításában, de ebben a pillanatban abbahagyta, és kérdőn nézett rám, majd Vicentere.
-Rendben. - Válaszoltam. - De Ajsat, Jeremyt és Damient békén hagyjátok...
-Ahogy óhajtod... - Hajolt meg előttem gunyoros vigyorral pusztán szórakozásból.

*Brooklyn*

A lovaskocsi az erdő talaján lévő ágaktól fel-le ugrált.
   Jake karjai szorosan fonódtak körém.
-Brooklyn... - Szólalt meg Jake a fülembe suttogva. - Tudnád használni a képességeid?
-Mi van? - Kérdeztem hitetlenkedve, talán egy kicsit túl hangosan is.
-Pszt! Megkaptad a képességeid, és használnod kéne majd őket...
-De hogyan? - Szakítottam félbe.
-Ez az a része a dolognak, amit nem igazán tudok, mert még azt se tudjuk, milyen képességeid vannak...
-És nekem kéne rájönnöm, hogyan használjam? - Kérdeztem, mire Jake bizonytalanul bólintott.
-Kiszállni! - Nyitott ajtót Vicente.
   Jake-kel gyorsan kiszálltunk a sötétségbe. Valaki meglökött minket hátulról, mi pedig elindultunk a fáklyákkal megvilágított folyosón. Hallottam, hogy odakint esik az eső.
   Jake a derekamra tette a kezét, majd még közelebb húzott magához.
   Pár kanyar után egy ajtó előtt álltunk meg, amin Vicente benyitott. Egy hatalmas kör alapú teremben találtuk magunkat.
-Látom, itt vannak. - Szólalt meg valaki a csarnok másik felében a sötétségben. Azután hirtelen fény gyúlt, és a világosságban megláttam az arcát...
-Apa? - Kérdeztem bizonytalanul, mire ő bólintott.
   Az igazi apám volt az.
-Mi folyik itt? - Kérdezte Jake.
-Ezt én is kérdezhetném... Csak most tudtam meg, hogy Brooklyn már végleg halhatatlan, mint mi. Pedig az ilyen dolgokról sokkal előbb szerzek tudomást, minthogy az illető azzá válik. Szóval kíváncsi lettem... Ti pedig most mindenről be fogtok nekem számolni.