5. fejezet

-Én úgy gondolom, hogy ő az.-Mondta Will.
-Csak egy dolog nem stimmel.-Szólt Laura.-Nem vámpír.
-Azon segíthetünk.-Vetette közbe Phil.
-Nekem van egy olyan megérzésem, hogy nem menne bele.
-Szerintem sem.
-Mibe?-Kíváncsiskodtam.
-Hogy vámpír legyen belőled.-Súgta Will.
-Vagy úgy. Én sem hinném, hogy bele mennék. Egyenlőre.
-De ha tényleg ő az akkor muszáj lesz.-Erősködött Phil.-Nincs más megoldás. Vagy valamelyikőtök tud jobbat?
Mindenki hallgatott. Végül én szólaltam meg:
-Szerintem nem.
-Na ugye?
-Akkor mi legyen?-Kérdezte Laura.
-Nem tudom. Senkinek nincs semmi ötlete. Tehát… semmi.
Megint csak csend volt.
    Tanítás után Will vitt haza, mert lerobbant a kocsim. Nem is csodálkoztam, hiszen már nagyon régi volt. Sajnos még a szerelő sem tudta megjavítani. Így a roncstelepen kötött ki.
    Éppen szálltam ki a kocsiból amikor Will megkérdezte:
-Van programod a hétvégére?
-Nincs. Miért?
-Arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk moziba.
-Most randira hívsz?
-Azt hiszem igen.
-Rendben.
-Akkor érted majd érted jövök. jó?
-Jó. Lehet egy kérdésem?
-Persze.
-Ezt múltkor elfelejtettem megkérdezni múltkor Laurától. Hogyan tudtok inni az állatok véréből?
-Odafutunk, rájuk ugrunk és iszunk.
-Ezt majd megnézhetem?
-Ha nagyon szeretnéd.
-Mikor?
-Akár most azonnal, ha nincs más dolgod.
   Bementünk az erdőbe. Pont egy szarvas volt előttünk. Will elkezdett a szarvas felé futni, de félúton megállt és visszaszaladt. Egyszer csak éles fájdalmat éreztem a nyakamban és összeestem. Nem tudtam, hogy mi történt, nem láttam sennit, ugyanis nem tudtam kinyitni a szemem.