2. fejezet

    Másnap reggel megdöbbenve vettem észre, hogy a szobámban jó pár dolog nincs a helyén. Ez nagyon érdekes.
    Mikor beértem a suliba egyből Lusy Nelsonba botlottam. Együtt mentünk be órára.
    Egész nap nem találkoztam Lauraval. Eltűnt a két barátjával együtt. Arra gondoltam talán lógnak.

  Egy hónappal később...

    Még mindig nem lehetett megtalálni Laurat, Philt és Willt. Nem értem, hogy miért mennek el ilyen hosszú időre. Talán elrabolták őket. De ez lehetetlen. Laura meg tudja védeni magát. Vagy talán hármójuk közül ketten elrabolták a harmadikat. Nem tudom. És megint egy csomó fejfájás.
     Suli után hazamentem. Megint megírtam a leckémet és tanultam. Ez ment minden egyes nap. Már csak két hónap és vége a sulinak. Ennyit kell már csak kibírni.
     Este mielőtt elmentem aludni Laurára gondoltam. De aztán elaludtam. Ez a sok gondolkodás kikészíti az embert. Álmomban Laurát láttam és a barátait. Az egyik lefogta a másik, pedig beleharapott a nyakába. És ekkor észrevettek engem is. Csak most a másik volt az aki harapott. Erre felébredtem. s magamban motyogtam:
-Nem ez kizárt. Nem lehetnek... vámpírok. Szerintem én megbolondultam.-Ránéztem az órára és észrevettem, hogy már elmúlt fél hét is. Ez a vacak nem ébresztett fel.
     Felöltöztem, mindent bepakoltam a táskámba és rohantam le a lépcsőn. Gyorsan nekiálltam reggelizni és csak akkor vettem észre egy cetlit a hűtő ajtaján. A következő felirat állt rajta:
-Kicsim el kellett mennem dolgozni. Majd este találkozunk. Szia. Szeretlek.
      A cetlit visszaraktam a hűtő ajtajára és teljes gőzzel rohantam ki a házból. Gyorsan bezártam az ajtót. Rohantam a kocsim felé. Nem fogjátok kitalálni hogy ki állt ott. Hát persze, hogy Laura.
-Szia! Hogy vagy?-kérdeztem.
-Szia! Én jól, és te?
-Én is.
-Mond csak megengednéd, hogy elvigyelek.
-Ha nagyon szeretnéd akkor igen.
-Jó akkor szállj be.
Beszálltam. Ő is beszállt és elindultunk.Nagyon meg akartam kérdezni, hogy igaz-e az a feltevésem, hogy a barátai vámpírok. Valahogy kicsúszott a számon:
-Laura, a barátaid vámpírok?
-Úgy tűnik nincs értelme tovább titkolózni.
-Hogyan?-kérdeztem.
-Rendben. Megígéred, hogy amit most elmondok neked nem mondod el senkinek?-Bólogattam.-Oké. Tehát hol kezdjem?
-Az elején.