4. fejezet

  Ebédnél...

   Laura bemutatott Willnek és Philnek. Ezután beszélni akartam Will-lel. Szerencsére igent mondott.
-Mit szeretnél?-kérdezte.
-Hát... mondjuk kezdhetnéd azzal, hogy mit kerestél e szobámban.
-Rendben. Ez furcsán fog hangzani számodra, de régen elrejtettem valamit abban a szobában.
Azt hittem, hogy helyben elájulok. Komolyan beszél?
-Na ne!
-De igen. Mivel az régebben egy lepusztult ház volt úgy gondoltam, hogy oda senki se fog bemenni, nemhogy beköltözni. DE amikor megláttam, hogy az apád a házat felújítja már nem volt elég időm bemenni érte. Átnéztem mindent de sehol sem találtam. Pár hónapja arra gondoltam, hogy megint átnézem a házat és környékét.De semmi. Egyszerűen eltűnt.
-És mi volt az a valami.
-Egy nyaklánc.
-És miért rejtetted el?
-Mert bizonyos vámpíroknak nagyon sokat jelent. És ha megtalálják hát... nem lenne szép vége.
-Aha. És hogy nézett ki?
-Nézzük csak. Egy gyémánt volt rajta.
-Egy gyémánt?
-Igen.
-Akkor az tudom, hogy hol van.
-Komolyan?
-Persze.
-És megmondod?
-Igen. Jelenleg a bőröndömben. jó pár éve küldte apám, azt mondta, hogy abban a szobában találta amelyik jelenleg az enyém. De azt ő se tudta, hogy hogyan került oda.
-Ha ott van akkor nagyon jó helyen van.
-Miért van olyan jó helyen?
-Mert ott soha sem fogják megtalálni.
-Hogyhogy?
-Nem szokások kutakodni.
-Értem. Várj! Csak nekik nem szokásuk kutakodni?
-Lényegében olyan nagyon senkinek sem.
-Akkor hogyhogy összevissza voltak a cuccaim?
-Hát tudod.. mivel át kellene adnom a nyakláncot egy őrzőnek, akiről csak annyit lehet tudni, hogy a monogramja B.S. nagyon sok helyet kell megnéznem még. Várjunk csak! A te monogramod is B. S. , igaz?
-Igen.
-Te vagy az őrzője.-Most a többiekhez fordult.-Srácok megtaláltam az őrzőt.
-Tényleg? Hol van, ki az?-kérdezték egyszerre.
-Itt áll előttetek.
-Ez komoly?