1. fejezet

   1993-ban születtem Atlantában. Ott éltem 2010-ig anyámmal Noahval és a nővéremmel Lilian-nal. Anyámnak étterme van. A nővérem jelenleg 18 éves és állandóan baj van vele. Otthon is és az iskolában is. Folyton ellóg az órákról. Nagyon rosszul tanul és ezért valószínűleg meg fogják buktatni.
   Apám már kiskoromban elment Victoriába. Most orvos. Őt Lawrence Star-nak hívják.
   Tehát azon a szép délelőttön úgy döntöttem, hogy szeretnék elköltözni apához. Anyámnak nem nagyon tetszett az ötlet, de Lilian-nak nagyon. Végül megbeszéltük és megszületett a döntés. A hétvégén indulok Victoriába. Vagyis két nap múlva.

   Két nappal később...

    Szombaton reggel hét órakor indult a repülő Vancouver-be. Apám a reptéren várt rám.
    Mikor megérkeztünk apu segített felvinni a szobámba a cuccaimat. Ugyanis a ház egy földszintből és egy emeletből állt. Felmentem az emeletre és kipakoltam.

   Hétfőn...

    Amikor beléptem a suli ajtaján észrevettem a legjobb barátnőmet Laura Jones-t. Legutóbb Atlantában láttam, de annak volt már három éve.
    Ezalatt az idő alatt megváltozott. Ezt leginkább akkor vettem észre amikor beszélgetni kezdtünk. Most hófehér volt a bőre, a szeme pedig sárga volt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy miért sárga a szeme azt mondta, hogy kontaklencsét hord. Pedig neki soha sem kellett. A bőrére meg azt mondta, hogy biztos nem napozott eleget. Ezt sem hittem el.   
    Ebédnél engem odahívott az asztalukhoz két lány és két fiú. A lányokat Lusy Nelsonnak és Megan Logan-nek,  a fiúkat Charles Goldsman-nek és Tyler Logan-nek hívták. Megan és Tyler testvérek. Megan Charlesszal, Lusy Tylerrel járt.
    Laura egy külön asztalnál ült a barétjával Phil Hogennel és egy ismerősével Will Palmerrel. Érdekes módon nekik is hófehér volt a bőrük és sárga a szemük. A legérdekesebb az volt, hogy egyikük sem evett semmit. Se reggel, se délben.
     Valamiért ekkor kezdett el érdekelni, hogy miért néznek ki ennyire egyformának. Vajon mi történt a barátnőmmel ez alatt a három év alatt? Nem tudtam rájönni. Annyit törtem a fejem, hogy lassan megfájdult.

   Este...

      Apu pizzát rendelt vacsorára. Vacsora közben a napomról kérdezett.
-Milyen volt az első nap?
-Hát... olyan átlagos. És neked? -Nem akartam megemlíteni a furcsaságokat amiket észrevettem.
-Olyan mint eddig. Mindig hozták a Betegeket akiket meg kellett vizsgálnom.-Válaszolta.
-Aha.
Befejeztük az evést és én felmentem a fürdőszobába. Mikor végeztem gyorsan megírtam a leckémet és  tanultan egy kicsit. Utána lementem apuhoz és jó éjszakát kívántam. Aztán elmentem aludni.