2012. május 10., csütörtök

40. fejezet

Egy évvel később...

Épp a három hónapos kislányunkat, Isabellt vettem a karomba, amikor Jake mellém lépett.
-Olyan, mit te. - Nyögtem Jake-nek sokadjára.
-Ebben tévedsz. - Kócolta össze a hajamat. - A szeme és a szája egyértelműen a tiéd.
-Jeremy, egy dologban nem lett igazad. - Mondta nevetve a mellettem ülő Ajsa. - Nem kisfiú lett, hanem kislány.
-Néha én is tévedhetek... - Vont vállat, majd megcsókolta Ajsat.
-Boldog vagy. - Állapította meg Jake az arckifejezésemből. Válaszként bólintottam.
   Jeremy épp a térdén lovagoltatta az ő lányukat, Christine-t.
-Tudjátok, milyen csendesek ezek a kisbabák? - Lépett be a nappali ajtaján Cappie. - Éjszaka is csendben vannak...
-Nem úgy, mint te? - Kérdezte nevetve Ajsa.
-Ajsa, attól, hogy a testvéred vagyok, nem muszáj felemlegetned a régi időket. - Válaszolt tettetett sértődöttséggel Cappie.
   Én teljesen megdöbbentem. Nem is tudtam, hogy Ajsa és Cappie testvérek... Jake egyből észrevette kérdő arckifejezésem.
-Jól titkolják. - Jött a kimondatlan kérdésemre a válasz.
   Hitetlenkedve bólintottam, majd egy mosoly kíséretében megcsókoltam Jake-t.

Tizenhét évvel később...

Mondhatni, semmit sem változtunk. Mindenki ugyanúgy nézett ki kívülről, mint régebben, de belül szinte mindenki megváltozott.
   Isabell - akit sokszor csak Izzy-nek hívunk - és Christine - akit néha Tina-nak, de legtöbbször Chrisnek becézünk - felnőttek. Igaz, kívülről mindannyian tizenhét évesnek nézünk ki.
   Mindketten gyönyörű, barna hajú és szemű lányok lettek.
   Izzy nemrég azt mondta szeretne egy gyereket Willtől, akinek ugyanez volt a véleménye. Minden időt együtt töltenek. Próbáltam rábeszélni, hogy legalább egy évet várjon még, ám hajthatatlan volt.
   "Rád emlékeztet." - Szoktam mondani Jake-nek, mert mindketten - ő és Izzy - ugyanolyan makacsok tudnak lenni.
   Végül nem sikerült meggyőznöm azzal, hogy túl fiatal, mert mindig azt mondogatta, én is ilyen idős voltam, amikor ő megszületett. Szóval most ő is babát vár. Kislányt. Úgyhogy nagymama leszek.
   Chris és Izzy pedig elválaszthatatlan barátnők - és unokatestvérek.
   Páran kisétáltak az életünkből... Nem pont szó szerint, de így történt. Az igazi anyám - mint utólag kiderült - meghalt. Lilian és Porsha elköltöztek valahova Svédországba. Nem sokkal később Lusy és Tyler követték őket. A nevelő szüleim pedig Oroszország északi részére költöztek az ismerőseikhez.
   Lusy és Tyler havonta egyszer mindig meglátogatnak bennünket. Lilianről és Porsharól viszont nem tudunk semmit. Lusy mesélte, hogy ők pár évvel ezelőtt továbbköltöztek.
   Jake és én még mindig imádjuk egymást. Pont, mint Ajsa és Jeremy, vagy Will és Izzy. Chris és Cappie is elválaszthatatlanok lettek, bár ők még nem szeretnének gyereket.
   Nemrég átgondoltam az életemet. Minden nehézség és hazugság ellenére imádom Jake-t, és ez így is fog maradni. Örökre.

Vége

2 megjegyzés:

  1. szia ez szuper befejezése lett a történetnek gratulálok
    puszy

    VálaszTörlés
  2. szia!
    egyetértek damonnal tényleg nagyon jó lett
    bár lehetett volna hosszab
    kár h vége olvastam vna még
    gratulálok
    pussy :*
    <3 Laura <3

    VálaszTörlés