37. fejezet

*Brooklyn*

Mikor kinyitottam a szememet, Jake arcát láttam, ami egyszerre volt megkönnyebbült, és aggódó.
-Mi történt? Hol vagyok? - Kérdeztem, miközben megpróbáltam felülni.
   A szobában sötét volt, de mióta hallhatatlan lettem, ez már nem jelent gondot.
   Jake mosolygott.
-Örülök, hogy felébredtél...
-Miért? Meddig nem voltam magamnál? - Szakítottam félbe.
-Szépen sorjában... A szobádban vagy. Megölted az apádat, engem pedig megmentettél. És ez négy napja történt.
   Mikor felfogtam Jake szavait, már nem sok minden érdekelt a történetből. Csak egy...
-Megmentettelek?
-Igen. Ez egy kicsit bonyolult, de talán érteni fogod... A lényeg az, hogy az érzéseid irányítják ezt... Eddig kivétel nélkül mindenki belehalt... - Megrázta a fejét. - Ha tudnád, mennyire örülök...
-Sejtem.
   Magamhoz öleltem. Nem akartam elengedni. Soha többé.
   Az ajtón halk kopogás hallatszott, majd Jeremy nyitott be. Láttam rajta a megkönnyebbülést.
-Szóval jól vagy... - Állapította meg. - Jake, szinte már holdkóros lett miattad. - Nevetett.
-Tűnés! - Mondta Jake  a bátyjának, azután megcsókolt.
-Rendben. Már itt se vagyok. - Azzal felemelt kezekkel kilépett az ajtón.
   Jake-kel az ágyra feküdtünk. Szorosan körém fonta a karjait. Pillantása mélyen fúródott bele az enyémbe.
-Szeretlek. Mindennél jobban. - Az ajka ismét az enyémhez ért.
-Én is. - Suttogtam.

Örültem, hogy itt lehettem Jake mellett. Örültem, hogy végre minden megoldódni látszik. De még volt egy kérdésem...
   A konyhában ültünk. Ajsa, Jeremy, Jake és én.
-Jeremy, kérdezhetek? - Fordultam a fiú felé.
-Persze. Reméljük, tudok rá válaszolni is... - Mosolyodott el.
-Biztosan tudsz. - Nevettem. - Szóval... De nyugodtan javíts ki, ha tévedek... Te és Ajsa együtt vagytok?
-Igen. - Nevetett ő is. - Most pedig én kérdezek... - Bólintottam. - Mikor jöttél rá?
-Tudod, volt négy napom gondolkodni... - Ezen már mindenki nevetett.
-Brooklyn... - Szólított meg Ajsa kicsit bizonytalanul. - Megbocsátottad Jakenek azt a sok hazugságot?
-Hát... - Néztem Jakere. A szemében egy pillanatra mintha aggodalom csillant volna. - Persze.
   Közelebb húztam magamhoz Jaket, és megcsókoltam.
-Egy pillanatra megijedtél... - Nyugtáztam Jakenek.
-Nem... - Kezdett ellenkezni, de Jeremy félbeszakította.
-Kár tagadni, én is tanúsítom...
-Rendben. - Adta meg magát. - De csak egy pillanatra...
-Ahogy akarod... - Forgattam a szemem.
   A következő pillanatba Damien lépett be az ajtón a többiekkel. Cappie, Will, Phil és Damien kezében rengeteg pizzás doboz volt.
-Honnan szereztétek? - Érdeklődtem.
   Elvégre a sűrű erdő közepén lakunk. Vagy nem?
-Átugrottunk egy kicsit valamelyik nagyvárosba. - Vont vállat Will.