-Kik ezek, Jake? - Kérdeztem.
-Ők az úgynevezett főnökök ölebei... - Mondta szemtelen hangon, mire az, aki lefogta még erősebben csavarta Jake háta mögé a karját.
-Szóval... - Lépett be az ajtón egy magas, barna hajú és szemű férfi. - Te lennél Brooklyn?
-Nem. - Vágta rá Jake. - Ő Marlene.
*Jake*
Brooklyn pillantása azt kérdezte: Marlene?
Jobbat nem tudtam hirtelen kitalálni. Ha megmondjuk, hogy tényleg ő Brooklyn, akkor akár még nagyobb bajba is kerülhetünk. De abba miért nem gondoltam bele, hogy így is nagy bajban leszünk, ha rájönnek arra, hogy nem Marlene az igazi neve?
-Jó trükk, Jake... Csak milyen kár, hogy pontosan tudjuk, ki az a Brokklyn. Nem gondolod?
-Mit akarsz tőlünk, Vicente? - Kérdeztem behízelgő hangon.
-Csak téged és a lányt. - Mutatott Brooklynra, aki még mindig tehetetlenül vergődött a másik férfi szorításában, de ebben a pillanatban abbahagyta, és kérdőn nézett rám, majd Vicentere.
-Rendben. - Válaszoltam. - De Ajsat, Jeremyt és Damient békén hagyjátok...
-Ahogy óhajtod... - Hajolt meg előttem gunyoros vigyorral pusztán szórakozásból.
*Brooklyn*
A lovaskocsi az erdő talaján lévő ágaktól fel-le ugrált.
Jake karjai szorosan fonódtak körém.
-Brooklyn... - Szólalt meg Jake a fülembe suttogva. - Tudnád használni a képességeid?
-Mi van? - Kérdeztem hitetlenkedve, talán egy kicsit túl hangosan is.
-Pszt! Megkaptad a képességeid, és használnod kéne majd őket...
-De hogyan? - Szakítottam félbe.
-Ez az a része a dolognak, amit nem igazán tudok, mert még azt se tudjuk, milyen képességeid vannak...
-És nekem kéne rájönnöm, hogyan használjam? - Kérdeztem, mire Jake bizonytalanul bólintott.
-Kiszállni! - Nyitott ajtót Vicente.
Jake-kel gyorsan kiszálltunk a sötétségbe. Valaki meglökött minket hátulról, mi pedig elindultunk a fáklyákkal megvilágított folyosón. Hallottam, hogy odakint esik az eső.
Jake a derekamra tette a kezét, majd még közelebb húzott magához.
Pár kanyar után egy ajtó előtt álltunk meg, amin Vicente benyitott. Egy hatalmas kör alapú teremben találtuk magunkat.
-Látom, itt vannak. - Szólalt meg valaki a csarnok másik felében a sötétségben. Azután hirtelen fény gyúlt, és a világosságban megláttam az arcát...
-Apa? - Kérdeztem bizonytalanul, mire ő bólintott.
Az igazi apám volt az.
-Mi folyik itt? - Kérdezte Jake.
-Ezt én is kérdezhetném... Csak most tudtam meg, hogy Brooklyn már végleg halhatatlan, mint mi. Pedig az ilyen dolgokról sokkal előbb szerzek tudomást, minthogy az illető azzá válik. Szóval kíváncsi lettem... Ti pedig most mindenről be fogtok nekem számolni.
Szupii várom a kövi fejezetet
VálaszTörlés