18. fejezet

Jake felállt és ökölbe szorította a kezét.
-Mi kezdődik? - A hangom remegett. Igaza lett volna? Tényleg veszélyben lennék?
-Egy újabb harc.
  Lentről üvegcsörömpölést hallottam, majd nem sokkal később egy puffanást. Nem került sok időbe, és Jeremy feljött hozzánk.
-Mi történik odalent? - Kérdezte tőle Jake.
-Nem sok jó. Lehet át kéne állni a B tervre. - Jake egy bólintással elintézte, és Jeremy már el is ment.
-Mi a B terv? És mi volt az A?
-Figyelj! - Visszaült mellém. - Mi most elmegyünk. Oké?
  Megfogta a kezem, és magával húzott.
-Hova megyünk?
-Majd mindent elmondok. Ígérem. Csak bízz bennem! - Válaszolni akartam, de Jake a számra tette a kezét. - Tudom, tudom. Ez neked nem lesz könnyű, és...
  Nem fejezte be, mert meghallottuk Jeremyt.
-Jake, siessetek!
-Nincs elég időnk. Te maradj itt, és ne csinálj semmit! - Visszaültetett a kanapéra.
-De... - Próbáltam ellenkezni.
-Kérlek!
  Ahogy elindult az ajtó felé, az ismeretlen bejött...
  Nem hittem a szememnek. Ő volt az. Will egyenesen Jake torkának ugrott.
  Felsikoltottam. Nem akartam, hogy baja essen Jakenek. Hiába éreztem úgy, megérdemelné, nem akartam neki rosszat.
  Jake olyan erővel lökte Willt az ajtónak, hogy az darabokra törött, és Will a folyosón találta magát. Gyorsan felkelt. Újra nekirontott Jakenek, fellökte, majd a földön birkózva folytatták tovább.
-Add ide a lányt!
-Arról ne is álmodj!
  Megijedtem. Will engem akar. Miért?
  Ha elmennék vele, akkor azért mennék el, hogy Jaket hagyják békén, vagy azért, hogy ne kelljen itt maradnom? Miért van ilyen sok megválaszolatlan kérdés a fejemben?
  Willnek sikerült felállnia. Felhúzta Jaket a földről. Nekilökte az ablaknak, ami ettől kitörött. Mázlija volt Jakenek, hogy nem esett ki rajta. Will lassan elindult felé. Én gondolkodás nélkül közéjük álltam.
-Hagyjátok abba! - Üvöltöttem magamból kikelve. Letérdeltem Jake mellé, aki a földön feküdt. A karja tele volt sebekkel, a sebek pedig üvegszilánkokkal. - Jól vagy, Jake?
-Igen.
-De... - Ellenkeztem.
-Hamar be fog gyógyulni. - Értetlenül néztem rá. - Majd ezt i elmondom. - Bólintottam.
  Will megragadta a vállam és az ajtó felé húzott, majd végig a folyosón és le a lépcsőn. Amikor leértünk Jeremy és Ajsa állt velünk szemben.
-Ajsa, kinek az oldalán állsz? - Kérdezte Will.
-Természetesen a tiéteken. - Ezt úgy mondta, mintha mi sem lenne természetesebb, pedig elárulta a többieket.
-Kinyírni. - Mondta rezzenéstelen arccal Jeremy felé intve.
-Ne! - Sikítottam, amikor Ajsa egy késsel Jeremynek ugrott. A végét nem vártuk meg. Az ajtó felé rángatott.
-Ne rángass! - Löktem el a kezét hirtelen támadt dühömben. - Tudok menni magamtól is.
-Ne harapd le a fejem! Csak...
-Veled megyek, ha...
-Ha? - Nézett rám türelmetlenül.
-Ha őket békén hagyjátok.
  Kiléptünk az ajtón.
-Nincs egyesség. Ha akarsz, ha nem, velünk jössz!
-Nem! - Üvöltöttem. Ő csak megfogta a kezem és maga után vonszolt.
  Belerúgtam, de mintha meg se érezte volna.
-Brooklyn! - Hangzott mögöttünk. Mindketten megfordultunk. Legnagyobb meglepetésemre Jake volt az. A karjának semmi baja nem volt.
  Olyan erővel szakított el Willtől, hogy a földre estem egy fa tövébe. Hatalmas fájdalmat éreztem kezdtem el érezni a jobb lábamban. Próbáltam rá lenézni, de a felkelő nap sugarai elvakítottak.
-Még visszajövünk! - Hallottam utoljára Will hangját. Majd Jake térdelt mellém.
-Mi a baj? - Nézett rám aggódva.
-A lábam...
  Még be se fejeztem a mondatot, a karjaiban vitt vissza a házba. Most valahogy jól esett, hogy a karjaiban lehetek. Biztonságban éreztem magam.
-Ajsa, Jeremy! - Kiáltotta el magát. Amint letett a nappaliban lévő kanapéra, ők is előkerültek.
  Jeremynek semmi baja nem volt. Pedig Ajsa egy késsel támadt rá.
-De... Ez hogy...? - A pillantásomat kettőjük között váltogattam.
-Bevetted, ugye? - Érdeklődött Ajsa diadalittasan. - Én nem Willék oldalán állok. Ők  azt hiszik, hogy én itt egy kém vagyok. De valójában náluk vagyok az. Soha nem bántanám Jeremyt.
-Jake... - Jeremy jelentőségteljesen nézett rá. - Nem mondtad még el, jól gondolom? - Jake bólintott.
-Addig nem tehetsz szinte semmit. - Figyelmeztette Ajsa is.
-Tudom. Jeremy, kérlek! Még egyszer...
-Öcsi, sokba fog ez neked kerülni. - Vágott közbe. Utána hozzám intézte a szavait. - Ezt hogy csináltad?
  Lenéztem a lábamra. Tele volt üvegszilánkokkal.
-Talán amikor Jake kitörte az ablakot.
  Jeremy kiszedte a szilánkokat a lábamból, és bekötözte.
-Én ezt nem értem. - Nevetett Ajsa. - Te mindig a bajt keresed? Először a kezed... - Bosszúsan Jakere nézett, aki tudomást sem vett róla. - Most meg a lábad.
  Jobban bele gondolva igaza van. Ezen nevetnem kellett.
-Menj, aludj! - Mondta Jeremy.
-De mostanában mást sem csinálok, minthogy alszok.
-Nem baj.
-Jöhetne hozzám? - Kérdezte Jake Ajsatól. Ajsa érdeklődve nézett fel a földről, ahonnan valaminek a darabjait szedte össze.
-Biztos? - Kérdezett vissza. - Kérdezd meg őt. Tudod, hogy én nem rajongok az ötletért, de ebben nem nekem kell dönteni.
  Jake felém fordult. Épp kinyitotta a száját, hogy kérdezzen, de én megelőztem a válasszal.
-Igen. Megyek. - Megkíséreltem felkelni, és ráállni a lábamra. Nem sok sikerrel. Visszazuhantam.
-Gyere! - Kapott ismét a karjaiba Jake.