17. fejezet

  Jake bejött. A szeme aggodalommal volt tele. Felém jött.
  Még jobban összehúztam magam. Ajsa-nak és Jeremynek igaza van. Félek tőle. Nem nagyon, csak egy kicsit.
-Bocsáss meg! Nem akartam.- Leült az ágy szélére. Megfogta a bekötött kezem. Elrántottam.- Nem foglak bántani.
-Legalábbis most nem.- Mondta Jeremy.- Mert elmész.
-Nem megyek sehova. Itt maradok.- Erősködött még mindig engem nézve.
  El akartam szaladni. Minél messzebb akartam kerülni Jake-től.
  Jake két keze közé fogta az arcomat.
-Hallgass végig!- Megráztam a fejem, mire még erősebben szorított.
-Nem... nem akarlak... végighallgatni.- Egy könnycsepp gurult le az arcomon. Annak ellenére, hogy nem akartam sírni, mégis sírok. Jake-től sem akarok félni, mégis azt teszem.
-Most már tényleg menned kéne.- Jeremy elszakította tőlem és kifelé lökdöste Jake-t.
  Ledőltem és sírtam tovább. Jó lenne, ha Jeremy visszajönne. Nem akarok megint egyedül maradni.
  Lassan álomba sírtam magam. Egy számomra idegen erdőbe kerültem. Menekültem valaki vagy valami elől. Esett az eső, fújt a szél. Futás közben elestem egy kőben. Nem tudtam felkelni. Valami húzott lefelé és ott tartott. Az üldözőm utolért.
  Ráismertem.
  Egy csillogó tárggyal hasba szúrt. Jake letérdelt mellém, a szemembe nézett.
-Jake.- Leheltem.- Miért?
-Ne!- Üvöltötte, majd a már halott testemet magához ölelte.
  Arra ébredtem, hogy Jeremy a vállamat rázza.
-Jól vagy? Egész délután kiabáltál.
-Meghaltam.- Suttogtam.
-Csak egy álom volt.- Próbált csitítani.- Nyugodj meg, kérlek!
-Egész délután?- Jutott el a tudatomig. Ennyit aludtam volna? Jeremy csak bólintott.
-Nem vagy éhes? Ajsa az előbb itt járt, hozott neked ennivalót.
-Kösz. Most nem vagyok éhes. Talán később.
-Szólok Ajsa-nak, hogy felébredtél. Akart veled beszélni.- Épp kinyitottam a szám, hogy mondjak valamit, de Jeremy megelőzött.- Csak a szemben lévő szobához megyek át.
  Gyors volt. Ajsa-val tért vissza.
  Ajsa leült mellém, Jeremy pedig az egyik fotelbe.
-Jól vagy? Egyszer még megölöm ezt a Jake-t.
-Igen.
-Hallottam, mi történt, és... Tudom, hallottad egy részét a kiabálásunknak. És... Az érdekelne, hogy félsz-e tőle?
-Kicsit.- Ismertem be.
-Mert... -Szólt közbe Jeremy az ajtót bámulva.- Szeretne beszélni veled... Négyszemközt.
-Ööö...- Mit mondjak? Ha azt mondom rendben, akkor lehet, megint felhúzza magát. Abból pedig nekem lesz bajom. Ha azt mondom nem, akkor vajon megértené? Nagyot nyeltem.- Rendben.
-Most jöhetne? Azt mondta sürgős.
  Bólintottam. Mikor eltűntek, átültem az egyik fotelbe.
  Amikor már ezen a folyosón voltak, hallottam, miről beszélnek.
-Tudod, hogy én tudnék rajta segíteni.- Mondta Jake.
-Én is, de nem tehetem, mert te nem mondtad el neki az igazat.- Ez Jeremy volt.- És igen, ha elmondod neki, és beleegyezik, hogy te csináld, akkor nem állok az utadba. És kérlek, ne bántsd! Egy életre elege lett szerintem az elmúlt napból.
-Oké.
  Néhány perc múlva Jake bent volt a szobában. Csak mi ketten voltunk. Ha történne valami, csak magamra számíthatnék.
  Jake velem szemben foglalt helyet.
-Mi az igazság?- Próbáltam nyugodt maradni.- Nem tudom, mit higgyek el, és mit ne. Azt mondtad, csak mi vagyunk itt, pedig itt van még Jeremy, és egy számomra ismeretlen, akinek csak a hangját hallottam.
-Hát... Igen. Elismerem nem voltam teljesen őszinte. Két hete tűntél el. És igen, többen is vagyunk. Kettőjükön kívül vannak még itt. Majd őket is megismered.
-Az előbb mit értettél az alatt, hogy tudnál rajtam segíteni? Én teljesen jól vagyok.
-Csak ezt hiteted el magaddal.
-Ha ez megint egy félrevezetési ötlet...- Kezdtem fenyegetni.- Nézd, engem az igazság érdekel.
-Az igazságból most annyit árulnék el amennyit jelenleg tudnod kell.
-Jó.- Egyeztem bele.- De később mindent el fogsz mondani.
-Bízol bennem?- Az asztal fölé hajolt, és mélyen a szemembe nézett.
-Ezek után?- Hitetlenkedtem.
-Ma éjszaka nagy veszélyben leszel. És...
-Veszélyben? Igen? Most nem vagyok, hogy kettesben társalgok veled? Mintha ezt nem neked köszönhetném.- Mutattam a kötésre.
-Ez nem olyan veszély. Ez sokkal rosszabb. A részleteket majd a többivel mesélném el.
-Oké.- Adtam meg magam.
-És itt én vagyok az, aki legjobban meg tudna védeni.
-Mitől? Kitől? Hogyan akarsz megvédeni? Melletted talán biztonságban vagyok?
-Mondtam, hogy később. Ha bízol bennem...
-Ami nem biztos, hogy így van.- Vágtam közbe.
-De ha bíznál, akkor hagynád, hogy én vigyázzak rád?
-Rám te csak ne vigyázz!
  Miért nem ért a szóból? Milyen veszélyről beszél? Kitől akar megvédeni? Én nem szorulok az ő segítségére.
-Kérlek! Te nem is sejted, miről van itt szó.
  Én is az asztal fölé hajoltam. Az arca csak pár centire volt az enyémtől.
-Tényleg nem sejtem. De ha elmondanád, az nagy segítség lenne.
-Ma este velem leszel, és én mindent elmondok.- Mondta még mindig nyugodtan.
-Ez zsarolás.
-Tudom. Akkor? Igen vagy nem?
  Még közelebb hajolt. Nem húzódtam el. Most, hogy ilyen nyugodt, nem félek tőle.
-Mi történt? Már rég idegesnek kéne lenned, nem? Mitől lettél hirtelen ilyen nyugodt?
-Te miattad. Nem akarlak bántani.
-Megesküszöl, hogy nem esik bajom?
-Igen.
-Ebben az esetben...- Nem tudom, miért csinálom ezt. Vagy, hogy miért hiszek neki. Kísértem a szerencsémet.- Igen. Vigyázhatsz rám.
-Köszönöm.- Mondta és majdnem megcsókolt. Épp időben húzódtam el.
-Hol tervezel vigyázni rám?- Tereltem el a figyelmét.
-Nálam?
-Rendben. Miért hiszek neked?
-Nem tudom. És ezt a csókot még be fogom pótolni.- Fogadta meg.- Mehetünk? Hamarosan sötét lesz.
-Igen.
  Lementünk a konyhába, ahol Ajsa és Jeremy beszélgettek. Viszont a három lépés távolságot végig megtartottam. Leültem melléjük.
-Elmondtad?- Kérdezték egyszerre.
-Csak a ma estét.- Válaszolt a hűtőben kutatva.
-Mit mondtál neki, Brooklyn?- Fordult felém Ajsa.- Mitől ilyen nyugodt?
  Szóval ők is észrevették.
-Azt mondta, miattam. És, hogy nem akar bántani.-Feleltem.
-És a ma este?- Ajsa aggodalmasan nézett rám.
-Szóval beszélt róla nektek is.- Állapítottam meg, mire ők bólintottak.- Vele leszek.
-Kérsz inni?- Nézett rám Jake.
-Aha.
  Egy bögre forró kakaót kaptam.
-És mi lesz itt ma este?- Firtattam, hátha valaki elmondja.
-Jake nem mondta?- Ámultak el. Megráztam a fejem.- Ezt neki kell elmondania, nem nekünk.
-Miért mindent neki kell elmondani?
  Mindketten ránéztek. Ő megrázta a fejét:
-Hadd jöjjön rá ő maga.- Mosolygott.
  A szememet forgattam. Mindenre nekem kell rájönni?
-Nem vagy éhes? Egész nap nem ettél.
-Nem. De valamiért megint elálmosodtam. Egész nap csak alszok.
-Jake, ugye nem altatót kevertél bele?- Hiába nézett rá Ajsa szigorúan, ő csak nevetett.
-Nem annyit, mint legutóbb.- Próbált mentegetőzni.- Legfeljebb tizenegyig fog aludni fog aludni.
-Mi van? Altató?- Néztem rá én is.
-Gyorsan hat.- Mondta Jeremy.
  Valamit még mondtak, de én már aludtam.
  Ha felébredek, kinyírom Jake-t. Hogy gondolta? Vajon mi lesz a következő? Bele se gondolnék.
  Kinyitottam a szemem. Szerencsére nem álmodtam semmit.
  Teljes sötétség volt. Nagy valószínűséggel Jake szobájában voltam.
-Jake?
-Itt vagyok.
  Arra néztem, ahonnan a hangja jött, a szoba másik feléből. Nem láttam semmit.
  Felkeltem. Óvatosan lépkedve indultam el felé.
  Amint a szemem hozzászokott a sötétséghez, láttam, ebben a szobában van egy kanapé és egy fotel is. Jake a kanapé egyik oldalán ült. Odamentem és leültem a másik felére.
-Mire volt jó?
-Az altató?- Kérdezett vissza.
-Az.
-Hát... Bizonyos dolgokat meg kellett beszélnünk a többiekkel, és ha kiabálás lett volna belőle, azt nem kellett volna hallanod.
-Még egy titok. Szuper. Örülök.- Mondtam, és nem tudom, miért, de meg akartam csókolni.
-Akkor itt van még egy.- Súgta a fülembe. Nem vettem észre, hogy mikor jött közelebb.
  Maga felé fordított. Éreztem a leheletét az arcomon. Az ajka majdnem hozzáért az enyémhez, amikor valaki hirtelen nekicsapódott valamelyik falnak.
  Jake hátrébb húzódott.
-Kezdődik.