29. fejezet

Ajsa szeméből ki lehetett olvasni az "Itt meg mi történt?" kérdést
   És ahogy sejtettem, ezt is mondta:
-Itt meg mi történt?
   Jake is engem nézett, miközben még mindig feküdt. Láttam rajtuk, hogy nem értenek semmit.
-Kicsit elborult az agyam... - Magyaráztam, de eközben a lehető legkevesebbet árultam el neki. Bár szinte biztos voltam abban, hogy az egészet hallotta.
   Jake pislogott párat, majd felkelt, és mellém lépett.
-Azt hiszem én most magatokra hagylak titeket...  - Mondta Ajsa meglátva Jake sürgető arckifejezését. - Majd este jövök.
   Ebből arra következtettem, hogy rajta kívül más nincs itthon.
   Jake letérdelt. A kezét a vállamra akarta tenni, viszont én elhúzódtam.
   Gyakorlatilag majdnem mindig hazudott nekem, az igazat pedig harapófogóval is csak nehezen lehetett belőle kihúzni. Miért pont most mondana igazat? De mindennek ellenére én...
   Szeretem őt? Voltak pillanatok, amikor visszavonhatatlan szerelmet éreztem iránta. De volt, amikor meg tudtam volna fojtani, mert annyira haragudtam rá. Például az előbb...
   Ezt hogy fogom neki megmagyarázni? Most nem túl sok okom volt rátámadni...
-Mi lenne, ha én kezdeném? - Javasolta. - Csak ne támadj rám, kérlek! Nem mintha nem érdemelném meg...
-Nem. Én kezdem... - Mély levegőt vettem, miközben azon gondolkoztam, hogyan is kezdjek bele. - Nem tudom, mi történt velem az előbb, de... Sajnálom. Nekem már annyira elegem van a folytonos hazudozásból, hogy egyszerűen...
   Jake nem várta meg, míg befejezem. Erősen megragadta a vállamat, és maga felé fordított. Ahogy a szemembe nézett, tudtam, mit akar tenni.
-Jake, ne most... - Kezdtem, de ő egyből elhallgattatott.
   Az ajka az enyémhez ért. Jake úgy csókolt, mint még soha. Szenvedélyes és követelőző volt, de közben mégis gyengéd. Erre a csókra vártam már egy ideje.
   A karjaimat a nyaka köré fontam, miközben ő felhúzott a földről. Ezt követően eldőltünk az ágyon. Jake ajka egyszer sem, még csak egy kis időre sem szakadt el az enyémtől.
-Szeretlek. - Mondtam két csók között.
-Szeretlek. - Visszhangozta Jake is.
   Tudatában voltam, hogy jelen pillanatban nem fogok magyarázkodni a támadás miatt.
   Most rajtam és Jake-en kívül nem létezett semmi más. Csak mi ketten... Tetszett ez a gondolat.   Amint elengedett, én egy kis csalódottságot éreztem magamban. Többet akartam belőle...
   Az ajakam erősen ütközött az övének. A lábaimat a dereka köré fontam, és elkezdtem lehúzni róla a felsőjét.
   Most már biztos voltam benne, hogy ezt akarom, még azok után is, ami eddig történt.
   Jake is voltaképpen letépte rólam a a ruhámat.
   De nem érdekelt... Mert ezt akartam...