28. fejezet.

Pokolian fájt a fejem, amikor magamhoz tértem. De várjunk csak...
   Hogy térhettem magamhoz? Nekem meg kellett volna halnom. De még mindig itt vagyok... Ez meg hogy lehetséges?
   Jake szobájában feküdtem az ágyon. Hogy kerülhettem ide?
   Megpróbáltam felkelni, de valaki erőteljesen és határozottam visszanyomott. Ránéztem az illetőre. Jake volt az.
-Nem kéne itt lennem... - Állapítottam meg halkan.
-Miért akartad itt hagyni az életedet? - Jake hangjából csak úgy virított a szomorúság, a csalódottság, és a méreg.
-Mert nincs miért itt lennem. - Valósággal rátámadtam.
   Felkeltem, és belemarkoltam a mellkasánál a fölsőjébe. Megkísérelte megfogni a kezem, és megnyugtatni, de én makacs voltam. Valahonnan annyi erőt gyűjtöttem, hogy mindketten csodálkoztunk.
   Nem törődtem a fejfájásommal.
-Érted? Mindent elszúrtál... - Vádoltam meg szinte üvöltve. Még az se érdekelt, ki hallja, vagy ki nem.
-Nézd! Az a helyzet, hogy...
   A hátát a falhoz nyomtam.
-Csak ne hazudj! - Figyelmeztettem. - Ha megteszed...
-Figyelj! Veszélyben voltál... - Szinte éreztem, hogy meg van rémülve.
-Ne, Jake! Csak ezt ne mondd! Tudok vigyázni magamra. Legalább most ne hazudj!
-Téged keresnek, és közel vannak...
-Kik? - Vágtam ismét közbe. - Nekem ne gyere ezzel a szöveggel! Már így is annyit hazudtál. Az egész életem hazugság volt, de még akkor is kevesebbet beszéltek mellé, mint most te.
-Pedig ez az igazság... Téged keresnek már egy ideje, és ha megtalálnak... - Nem fejezte be a mondatot. Vajon azt akarja, hogy jöjjek rá magamtól?
-Már annyit hazudtál nekem... - Fakadtam ki. - Miért pont most higgyek neked, hm? Ezt mondd meg!
-Mert most az igazat, csakis az igazat mondom...
-Ezt is már annyiszor hallottam... Valami újat is sikerült kitalálnod mindig...
   Még erősebben nyomtam a falhoz.
-Kérlek...! - A könnyeimmel küzdöttem. - Csak most... Hogy mi lesz később az nem érdekel... De örülnék, ha végre elmondanál mindent az elejétől...
-Ha megtaláltak volna téged, akkor már halott lennél. De így, hogy már félig ránk hasonlítasz, nehezebben tudnak majd megölni téged...
-Először is... Kösz a biztató szavakat. Másodszor... Nem hiszek neked. - Mondtam.
   Ekkor Jake hirtelen megfordult velem, és én kerültem a falhoz. Jake oldalra billentette a fejét. Az ajka egyre közelebb került az enyémhez.
-Nem, Jake... - Mondtam, miközben eltoltam magamtól. - Nem fogsz se levenni a lábamról, se elhalasztani a témát, se semmi.
-De most tényleg nem hazudok...
   Ettől kaptam még egy adrenalinlöketet, és teljes erőmből ellöktem magamtól
   Jake hátrált pár lépést, majd elesett, és pedig a fal mellett leültem. Ezt követően lépésekre lettem figyelmes.
-Jake, ugye nem...? - Ajsat megelőzte a hangja.
   Ahogy belépett lerítt róla az elképedés.