7. fejezet

   Amikor visszaértünk villámként hasított belém, hogy még meg se néztem az új otthonomat. Egy modern épület. Kétemeletes ház, narancssárga, az alja szürkés. tele van hatalmas ablakokkal.Maga a ház is elég nagy. Körülötte nagyon sok fával.
    A többiek már bementek a lakásba én meg csak ott álltam és néztem az új otthonomat. Egyszer azt vettem észre hogy Laura ott áll mellettem.
-Nem jössz be?-kérdezte.
-De-motyogtam.

   Beléptünk az ajtón. A tér nagy részét a nappali borította. A fala fehér volt. Egy kis részen, viszont barna csíkokkal tarkították. Az egyik sarokban volt a tévé. Alatta egy kisebb polcszerűség. A polcon egy váza és tőle nagyjából fél méterre egy rakás mű fa volt látható. A tévével szemben állt a kanapé, előtte egy szőnyeggel és mellette egy fotelféleséggel meg egy lámpával. A kanapén fehér volt, két fekete párnával. A lábunk alatt fapadló húzódott.
   Elérkeztünk a konyhához. Ez is nagyon modern, mint a háznak a többi része. Fekete-fehér színű. Mellette egy étkezővel. A étkezőben állt két fa.
-De minek a konyha, ha nem használjuk?-kérdeztem.

-Lényegében csak a látszat miatt kell-mondta Laura.
-Aha.
-Mert, ha mondjuk jönne valaki, nem gondolná azt, hogy ezek nem normálisak, nincs konyhájuk.
-Ebben van valami.
   Most felmentünk a lépcsőn és Laura megmutatta a szobákat. Benyitott az elsőbe:
-Ez az én szobám.

   A szoba középtáján állt egy kétszemélyes ágy. Mellette egy-egy éjjeliszekrénnyel. Az éjjeliszekrény fölött lógott egy-egy kisebb lámpa. Vele szemben egy íróasztal. Fölötte lógott egy kép. Az asztal mellett állt egy szekrény. Velem szemben, pedig egy hatalmas ablaksor. A fal lila csíkos volt. A plafonon egy lámpa lógott. Kristályos mintája tükörként verte vissza a szobát. Velem szemben egy ablaksor állt.
-Ez gyönyörű-szóltam.
-Köszi-válaszolt.

  Kiléptünk az ajtón. Utána benyitottunk a vele szemben álló ajtón.
-Ez Philé- mondta.
  Itt is a szoba közepe felé rakták a kétszemélyes ágyat. Itt is úgyszintén a két oldalán egy-egy éjjeliszekrény. Fölötte három kép lógott. A képek fölött nagyjából négy lámpát fedeztem fel. Szemben állt a tévé egy szekrényen. Mellette bal oldalon egy íróasztal, a jobb oldalán egy szekrény.A plafon fehér, a falak barnás színűek voltak.Pont úgy, mint az előző szobában itt is egy ablaksor terpeszkedett velem szemben.

   Továbbmentünk. Laura benyitott egy harmadik szobába, ami az övé mellett állt.
-Ez itt Willé-mondta Lara.
    A szoba vége felé egy szintén kétszemélyes ágy állt. Fölötte hat kép lógott a falon. A plafon fehér, a falak drappos színt viseltek. Mellette egy éjjeliszekrénnyel, és az fölött két polccal. A szekrényen és az alsó polcon könyvek, a felsőn két szál virág és valami vázafélék tartózkodtak. Az ágy előtt egy barna szőnyeg terpeszkedett. A padló fapadló volt. Szemben egy tévé volt a falra rakva. Mellette az egyik oldalon egy szekrénnyel, a másikon íróasztallal. Velem szemben, a szoba túlsó végén, ablakok álltak.

   Kiléptünk a szobából és benyitottunk az ezzel szemben állóba.
-Ez a tied.
-Ez komoly?
-Igen.

-Ez gyönyörű-ámuldoztam.
   A plafon és a falak fehérek voltak. A plafonról egy villany lógott lefelé. A hátsó sarokban állt az ablak. Ellőtte egy sárga szék állt. Mögötte egy lámpával, tőle balra egy fa. A fától előrébb egy fotelféle volt. Az ablak mellett jobbra állt egy kétszemélyes ágy. Fölötte egy kép lógott. Ezen az egy helyen barna volt a fal. Tőle jobbra egy éjjeliszekrény állt.
    Mikor körülnéztem Laura már nem volt sehol. Ezért úgy döntöttem, hogy itt maradok és nem csinálok semmit.