33. fejezet

*Jeremy*

-Most mit akarsz csinálni? - Szegezte nekem a kérdést Jake. - Damien elvitte... Mindent el fog neki mondani...
   Jake egyre idegesebb lett. Már éjszaka közepe van, szóval legjobb esetben is Brooklyn nemrég térhetett magához. Amennyire én ismerem őt, szinte biztos, hogy már a kilétünkről faggatja Damient, aki természetesen mindent el fog mondani neki.
-Jake, nyugodj meg! Nem tehetsz semmit. - Mondtam, miközben egy széles folyót ugrottunk át. - Te nem mondtál el neki mindent őszintén... Damien ezt fogja most tenni, te is tudod.

*Damien*

-Akkor ti most mik is vagytok? - Kérdezte Brooklyn, majd beleivott a vízbe, amit töltöttem neki.
-A finn elnevezés alapján kuolematon. - Láttam, hogy még mindig nem érti. - Ha úgy tetszik: halhatatlan.
-És azt mondod, hogy hamarosan én is az leszek?
-Hát... Igen, de... - El kell neki mondanom. Nem csak azért, mert el akarom, hanem mert tudnia kell.
-De? - Emelte fel egyik szemöldökét.
-Már az vagy. - Abban a pillanatban, ahogy kimondtam, minden megállt körülöttünk. Visszafojtott lélegzettel figyeltem a reakcióját, ami csak egy bólintás volt.
-És azt állítod, hogy az előző életemben téged szerettelek?
   A szeméből olvastam ki, hogy ez ebben az életben nem fog bekövetkezni. Sokszor hallottam már, hogy a szem a lélek tükre. Brooklynnál pedig különösképpen. Sok minden meglátszódik rajta.
-Igen, de pontosan tudom, hogy ebben az életben Jakehez tartozol. - Ezt nem csak azért mondtam, hogy a régi emlékeket minél előbb ki tudjam törölni az emlékezetemből.
   Az igazi oka az, hogy ez lett megírva számára: Jake. Vele kell lennie, máskülönben a főnökök legyőzhetetlenekké válnak.
   Brooklyn felállt az asztaltól, és az ablakhoz lépett. Amint kinézett rajta, a szeme elkerekedett.
-Mi az? - Léptem mellé én is, hogy megnézzem, mit láthatott.
-Az nem lehet... Biztos csak képzelődtem...
-Mit láttál? - Kérdeztem ismét.
-Valaki van odakint... Valami rossz...
   El kellett kapnom, mert kis híján összeesett. Szuper! Megkapta a képességeit. Csak az milyen kár, hogy erről még beszéltem neki...
-Nézz rám! - Mondtam nyugodtan.
-Valami... Valami nem stimmel... - Hajtogatta.
-Nyugodj meg, kérlek! Nem fog történni semmi. Megígérem.
   A lány felsikoltott.
-Jönnek... Mindjárt ideérnek... - Motyogta.
   Mi jöhetne még? Hát persze! Jake és ő bármikor, bárhol meg tudják találni egymást. Ha jól számoltam pár másodperc múlva...
   Abban a pillanatban Jake jött be az ajtón. Őt Jeremy és Ajsa követte.
-Engedd el! - Harsogta Jake.
   Arrébb léptem, és hagytam, hadd csinálja ő. Elvégre ez az ő dolga.