26. fejezet

Hamar elaludtam Jake karjai közt. Az éjszaka szerencsére nem voltak rémálmaim, mint az elmúlt napokban. Amikor felébredtem Jake nem volt sehol, Ajsa pedig az ablaknál állt, és a vihart nézte, amire felébredtem.
-Ajsa? - Kérdeztem álmosan.
-Figyelj! Jake szeretné, ha nem tudnád meg, de úgy érzem el kell mondanom neked... De ígérd meg, hogy nem borulsz ki..
-Miért borulnék ki? - Vágtam közbe.
-Mert van pár dolog, amiről tudnod kéne...
  Vártam, hogy befejezze a megkezdett mondatot, de nem tette.
-Először gyere le a nappaliba! A rosszabbat majd később...
-Öhm... Rendben. - Egyeztem bele értetlenül.
  Ahogy leértünk a nappaliba, minden tekintet rám szegeződött. Viszont volt köztük kettő ember, akiket nem ismertem. Bár nagyon hasonlítottak egy nem is olyan régi álmomban szereplőkhöz, akikre Jake azt mondta, szerinte a szüleim lehettek.
  Akkor a nő felállt, odajött hozzám, és megölelt. Nem értettem miért teszi, így értetlenül néztem Ajsara az idegen válla fölött.
-Kislányom, kislányom... - Ismételgette a nő, amitől még jobban összezavart.
-Ő még nem tudja. - Hallatszott Cappie hangja.
-Ők a szüleid... Az igaziak. - Szólt közbe Jake is.

*Jeremy*

A lányon látszott, hogy nem teljesen érti, miért mondjuk ezt. Majd lassan, ahogy megértette, a nő és a férfi nyakába ugrott, és velük együtt sírt.
-Hagyjuk őket! - Javasolta Ajsa, és intett, hogy kövessük.

-Figyelj! - Csapta be mögöttem az ajtót Ajsa. Már későre járt, így nagyon hangosnak tűnt, a nem is olyan nagy csattanás. - Már nagyon elegem van. Megmondjam miből? - Tette fel a költői kérdést. - Abból, hogy hazudunk Brooklynnak. Én ezt már nem bírom tovább. Ha kell, most azonnal felébresztem, és közlöm vele az igazságot.
-Ajsa... - Kezdtem el, de félbeszakított.
-Ne gyere nekem megint azzal, hogy ez Jake döntése! Nem tudom, hogy te, mit mondanál, ha az ő helyében lennél...
  Igazat kellett neki adnom. De akkor is, Jake még mindig ott van. Ez lényegében az ő dolga lenne. Soha nem szerette elmondani a teljes igazságot. Ennek ellenére most már itt az ideje, hogy döntsön, és vállalja a felelősséget a tetteiért.
  Az utamat Brooklyn szobája felé vettem. Tudtam, hogy ott fogom megtalálni az öcsémet. Ajsa végig a nyomomban volt.
-Jake, itt vagy? - Kopogtam be a szoba ajtaján. Nem telt bele fél perc, Jake lépett ki a folyosóra.
  Ajsa természetesen egyből nekiesett volna a torkának, de visszatartottam.
-Az a helyzet, hogy... Tudod, el kéne mondanod neki az igazat.
-Meghibbantál? - Kérdezte felháborodva.
-Jake, ha te nem teszed meg, akkor mi fogjuk.
-Na, nem! Ki van zárva, hogy bárki is bármit elmondjon neki.
  Nem tudtam tovább megállítani Ajsat. Kibújt a karom alatt, és arcon ütötte Jaket.
-Tudod, az én türelmem is véges. - Azzal benyitott az ajtón, hogy felébressze a lányt.
  Jake nem tudott magához térni. Teljesen elképedt, úgy mint én. Ajsa még soha nem tett ilyesmit.

*Brooklyn*

Arra ébredtem, hogy Ajsa rázza a vállam.
-Brooklyn, el kel hogy mondjak valamit. - Az arca nyúzott volt. Vajon mi történhetett?
-Mi a baj, Ajsa? - Kérdeztem, miközben felültem.
-Ne! - Hallottam egy üvöltést a folyosóról. Odanéztem. Jeremy lefogta Jaket, aki próbált kiszabadulni.
-Mi...? - Készültem felállni, hogy odamehessek Jakehez, de Ajsa megállított.
-Előbb hallgass meg, és csak aztán vonj le következtetéseket! - Kérte Ajsa.
-Rendben. - Néztem rá értetlenül.